Haragudnátok a gyereketekre, ha megbukna egyetemen?

4 éve élek külön külföldön, azt hittem, ennyi idő elég ahhoz, hogy elkezdjek egy egyetemet, de túlbecsültem magam. A szakpárom egyik felével nincsenek gondjaim, ott csak tanulni kell, illetve ez mindenkinek új még.

A másik szakom viszont német irodalomelmélet és filozófia, na, itt szenvedek.

A szaktársaim 99%-a német, nekik ezek nem újdonság. A könyveket, amiket fel kell dolgoznunk már gimnáziumban elemezték, a filozófia témákat ismerik, és mivel anyanyelviek, sokkal szebben ki tudják magukat fejezni, mint én 4 év német tanulás után. Tökéletesen értek, de nem tudok olyan szép választékosan beszélni, mint ahogy magyarul. Angolul és oroszul menne, németül nekem ez még nehéz így elsőre.

Nem adhatom le a második szakot, mert ezek a tárgyak minden választható szakon kötelezőek egy-két kivétellel, mint a színháztörténet vagy a művészettöri, de azokkal meg nem megyek semmire.

Igyekszem, de még így is hatalmas lemaradásban vagyok.

Van 2 tárgyam, amitől konkrétan félek, nem megyek át.

A másik a tananyag mennyisége, de azzal meg lehet bírkózni, jó a memóriám.

Tőlem mindig rengeteget vártak el, nyelvvizsgák, kitűnő érettségi, a családom azt szeretné, ha minimum tolmács lennék.

A szüleim nem tudtak kitaníttatni anyagi okokból. Önerőből (na jó, a szintén diák párommal) vagyok kint, nem támogatnak anyagilag. Az egyetemet munka mellett végzem.

Ma próbáltam elmondani anyunak, februárban vizsgák, és felkészültem a legrosszabbra, de kiakadt, hogy ne merjek megbukni, otthagyni meg még annyira sem, mert az igazi szégyen lenne, tőlem mindigis rengeteget vártak, a Bc diploma a minimum, aminek meg kell lennie.

Senki sem diplomás a családban, így nemigen tudják, mivel jár. Mostanáig én sem tudtam, most kezdem kapizsgálni, mennyit is vállaltam magamra.

Nem tudom, mit mondok majd, ha nem lesz elég kreditem a félévben....

23l