Félek a szüleimtől, és nem merek nekik nemet mondani. Így soha nem lesz nyugodt, boldog életem?
Elköltöztem már, de elvárják, hogy minden nap beugorjak hozzá egy fél órára, órára munkából hazafele, és heti egyszer náluk kell vacsoráznom.
Ha nemet mondok, akkor kiabálnak meg anya sír hogy nem szeretem.
Kértem már tanácsot sokaktól, tudom hogy a sarkamra kellene állni, határozottnak kéne lennem, nemet mondani, blablabla, de képtelen vagyok rá.
(Tudom, hogy életképtelen vagyok meg gyáva meg minden hasonló, ezeket ne írjátok - nem azért, mert érzékeny vagyok és nem akarom olvasni, hanem mert fölösleges, tisztában vagyok vele magamtól is)
Akkor ennyi? Soha életemben nem lehet nyugtom? Ha nem vagyok határozott, akkor nem jár a nyugalom? Nem tehetek semmi mást? :(
Hogyan lehetnék bátrabb?
Ha ennyire nem megy az, hogy neme mondj, kezd apró lépésekkel. Először szervezz magadnak programot az egyik estére (egy mozit, színházt, stb.). Aztán iratkozz be egy olyan dologra, ami mindig is érdekelt - lehet az egy sport edzés vagy egy mondjuk egy fotós továbbképzés, teljesen mindegy, a lényeg, hogy emiatt ne tudj legalább azokon a napokon elmenni a szüleidhez.
Talán ha fokozatosan tágítod a határokat, akkor a szüleid sem fognak olyan hisztit rendezni, és neked is könnyebb lesz azt mondanod, hogy hetente csak egyszer jösz személyesen.
Illetve ha van olyan rokon, akiben megbízol és a szüleid is jóban vannak vele, megkérhetnéd, hogy beszéljen a lelkükre, hogy ne telepedjenek rád ennyire, mert megfojtanak.
#12
Próbálkoztam ilyesmivel, de hiszti volt belőle. :(
A szüleidnek, édesanyádnak nyilván tisztelettel tartozol azért, amiért vállalt, felnevelt, stb. Amíg nem teszik végképp pokollá az életed, szeretni is fogod őket. Viszont egyetlen anyának sincs joga a gyereke, pláne felnőtt gyereke életén terpeszkedni, őt lelkileg, érzelmileg zsarolni, terrorizálni, benne lelkifurdalást okozni, amikor érzelmileg is függetlenedni kívánna tőlük.
sajnálom, hogy ez mondom, de ha anyukádnak az a lelki igénye, hogy te minden áldott nap fél-egy órát vele legyél, akkor ő lelkileg nem egészséges, és sajnos ez nem lesz jobb attól, hogy ha kielégíted ezt az igényt.
Üljetek le bezsélni. Mondd el, mennyire szereted, stb. És hogy ezzel együtt már felnőtt vagy, klön életed van, nem a te dolgod pótolni az elvetélt babák szeretetét, a te dolgod az, hogy éld a saját életedet és alapíts saját családot. És győzd le a lelkifurdalást, ha előtörne. Ha sír, manipulál, vállald fel önmagadért a "kegyetlenséget", és halk szóval hagyd ott.
#16
Ezt ajánlottam neki én is, meg a skype-ot is, de erre csak jött, hogy az nem valódi beszélgetés, ezért nem tudnak a fiatalok kommunikálni, stb (emellett többet facebookozik, mint én..)
Pedig el kell kezdeni valahogy. Ahogy az egyik előző ajánlotta, próbáld meg, hogy mondjuk először hetente 1 nap "nem tudsz menni", aznap telefonálsz. Ha reklamáció van, akkor a következő héten aznap ne is telefonálj és semmiképp ne menj. Ez az egy nap a "pihenőnapod" lesz. Megszokják, aztán próbáld tovább csökkenteni a látogatások számát, a telefonálást, skype-ot meg növelni.
Én jóba voltam anyukámmal, (majdnem) minden nap telefonáltam, hetente kétszer mentem hozzá. De még így is fenntartottam egy napot a héten, amikor nem beszéltünk, mert ez meg nekem kellett. De ha úgy éreztem volna, akkor csökkentettem volna a telefonálások és a látogatások számát.
Sok erőt a függetlenedéshez!
én a főnökömnek is merek nemet mondani, és megmondom neki mi az amit nem jól csinál :D
Mennyiszer mondta már hogy igazam van...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!