Normális, ha így kezeli a költözést?
1,5 éve téma, hogy a barátommal össze akarunk költözni, meg is vettük a házat és ment a felújítás. Kb. 1 hónapja már normális állapotban van, víz, villany, fűtés, burkolat mindenhol van. 2 hete lett majdnem 100 %-ban lakható (szekrények, konyhabútor is bekerült).
Valamelyik este kérdezte barátomtól az anyukája, hogy mikor tervezünk költözni, ő elmondta, hogy kb. 1 hét. Na másnap már mondta anyukája, hogy ő nem is aludt, ment a hasa olyan ideges, és ő ebbe bele fog halni. Azóta minden nap ezen siránkozik. (1 utcányi távolságra leszünk tőlük, autóval tovább tart odajutni, mint gyalog). Utána mondtam a barátomnak, hogy lassan összepakolhatná a cuccait, mert én már majdnem mindet levittem, de nagyon halogatja, szerintem kellemetlen lenne neki az anyja előtt pakolni, meg hallgathatná egész idő alatt.
Itthon is szomorú anyukám, apun is látszik, hogy nehéz neki, de nem siránkoznak előttem, hogy belehalnak meg mi lesz velük nélkülem, mert tudják, hogy tőlük is 2 percre lakunk autóval (gyalog is kb. 15 perc). Sőt, ők segítettek a legtöbbet a dologban, mert tudják, hogy mennyire szeretnénk együtt élni a párommal.
Amúgy szeretem barátom anyukáját, de elég csúnya dolog, hogy így akar hatni páromra (úgyse fog otthon maradni, legfeljebb meghosszabbítja a költözési időszakot).
Normális, hogy egy anya így megnehezíti a gyereke dolgát?
válasza:Párod anyja idiota, zsarnok, és h nem kaptok észbe simán elér mjd bmit a kedvesednél.
Én egy városba nem költöznék ilyen emberrel.
válasza:Nem vagyunk egyformák, de azért ennyire nem kellene elkeseredni az anyósnak.
Mikor tőlünk a kisebbik fiunk is elköltözött én rettenetes boldog voltam, mert örültem, hogy talált párt és nem az én nyakamon tervezik a közös életüket.
Én tudom milyen nagy változás ez egy szülő életében /hidd el, ugyanakkora mint a gyerek életében/.
Van aki könnyeben feldolgozza, van aki megijed, hogy most hogyan tovább.
A testi tünetek is erre utalnak, az idegeskedésre a változástól való félelemre.
Én az anyóst megértem -bár azért lelkiismeret furdalást nem szabadna okozni a fiának- de a fiut nem!
Ha minél előbb össze akarna veled költözni, nem hiszem, hogy pár sóhaj a mamától visszatartaná.
Vagy akkor -valami miatt- jobban ragaszkodik a mamához mint hozzád.
Azt el ne hidd, hogy kellemetlen pakolni az anyja előtt!
Csak azért gondolom, mert nekem is rossz érzés volt, amikor anyu bejött a szobámba, csak megkérdezte, hogy "már ennyire pakolsz?" én meg mondtam hogy már igen.
Ha elkezdte volna mondani azt a szöveget, amit barátom anyja szokott, akkor biztos még én éreztem volna kellemetlenül magamat, hogy költözni merészelek. Bár mint említettem, 1,5 éve volt felkészülni rá.
Tudom, nekünk is nehéz a finishben, de ez a jó döntés, és nem szabadna senkinek lelkiismeret furdalást okozni.
válasza:Pakolj össze barátod helyett is s mint a sebtapaszt letéped--átköltöztök hétvégén s kész.
Anyukája ragaszkodó s nem tudja elengedni, ezért kicsit "így" kell ezen segíteni.Hiszti-sírás lesz, de a karácsonyi összejövetel helyreteszi majd:)
válasza:Szerintem meg rossz a hozzáállásotok, ahogy tálajátok a szülőknek ezt az egészet.
Mar bocs, de milyen dolog az, hogy anyukád abból tudja meg mindjárt költözöl, hogy látja hogy már pakolsz? Egy hét múlva költöznétek, szülőknek utolsó napokban nyögitek be? Valószínű, hogy elöbb is látható volt, mikor költözhető.
Sz@r hozzáállásra sz@r reakció!
válasza:Hány évesek vagytok? Az életkorotoktól is függhet a reakciójuk.
Szerintem is többet kellene velük beszélni , illetve kellett volna, hogy képben legyenek, ne az utolsó percben kelljen kitalálniuk, abból, hogy pakolsz. Nem szép dolog, ahogyan már más is írta. A jó kommunikáció sok problémát megelőz.
Mint már írtam, MÁSFÉL ÉVE tudják, hogy le fogunk költözni, nem egy hete mondtuk el nekik.
Lehet játszani a hülyét, de ha ott a teljesen elkészült ház, és már a tévét köttetjük be, akkor gondolhatják (meg tudják is), hogy nem sok van hátra. Ehhez képest most kezdett el stresszelni rajta.
Párom 25, én 20. A szüleim kevesebb időt tölthettek velem, mégse problémáznak rajta.
válasza:Nem normális, valóban igazad van, nem egyik napról a másikra jelentettétek be, egyértelmű volt onnantól kezdve, hogy házakat néztetek..
Meg hát felnőtt ember, ez a normális.
Beszéljetek anyóssal, hogy ez a természetes, ő sem a szüleivel lakik már, ugyanúgy eljött otthonról amikor megimserte a barátod apukáját gondolom..
Ha nagyon sajnálkozik és lelkiismeretfurdalást akar okozni, akkor pakoljon össze a barátod és menjen. Majd észhez tér és elfogadja a mama is..
válasza:"Normális, hogy egy anya így megnehezíti a gyereke dolgát?"
Nem normális, de elég gyakori. :DDD
Párod apukáját nem említetted. Elváltak a szülei? Egyedül nevelte föl az anyukája? Mert az ilyen családszerkezet abszolút hajlamosító tényező arra, hogy anyuka nem engedi a leválást, ill. belebeszél a külön élő, felnőtt fia életébe, párkapcsolatába stb. Rossz esetben sikerrel manipulálja a fiát, és egy életen át magához láncolja.
Értem, hogy szereted a párodat, de ezekkel vess számot, mielőtt házasságot, közös gyereket terveztek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!