Most akkor mi van?

Kedves kérdező, én veled értek egyet, egy fiatalnak szüksége van szabadságra, de sajnos csak két megoldás van:

- Azt csinálod amik ők mondanak

- Lelépsz 18 évesen

Magyarul megszoksz vagy megszöksz.

Az, hogy ők majd megváltoznak és engedékenyebbek lesznek az sajnos nincs benne a pakliban, tapasztalat :(

Nem igaz, hogy "amíg az én kenyeremet eszed"...

DE!

Ha együtt élsz másokkal, akkor bizonyos szabályokat be kell tartani. Felnőttként nyilván nem engedélyt kérsz, hogy elmehess valahova DE minimális intelligencia kérdése, hogy elmondd a szüleidnek, hogy mikor hova mész és kb. mikor jössz haza. Nem azért, hogy ellenőrizzenek, hanem mert egy család vagytok. - Pl. tudják, hogy otthon eszel-e, vagy utánad telefonálhassanak, hogy hozz egy kenyeret a boltból, vagy egyáltalán, ne aggódjanak érted.

És ez nem úgy működik, hogy "tegnap betöltöttem a 18-at, mától felnőtt vagyok", a "függetlenségi harcokat" megvívni egy hosszabb folyamat, ami a "gyerek" és a szülők részéről is toleranciát követel - a szülőknek is meg kell szokniuk a gondolatot, hogy ki kell ereszteni a csemetét a fészekből:)

''amig az én házamban laksz'' és hasonlo dumákra gondolok.

Nehogy már 18évessen csak az engedélyükkeka fhetsz'el pár órára.

6os voltam.

28 vagyok, a kedvesen 34, de MINDIG megmondjuk, hogyha elmegyünk és hogy kb, mikor érkezünk.

ALAP, mert egy háztartásban élünk, és ha tudjuk merre keresni a másikat, ha pl másnap sem ér haza.