Hogyan reagálnátok, ha gyermeketek letesz egy diplomát, pár évet dolgozik, majd előáll azzal, hogy elvégezne egy másik szakot is. Támogatnátok anyagilag?

Én egyszerűen nem tudom hová tenni ezeket a válaszokban rejlő szülő-gyermek kapcsolatokat.

Gyermek: Büszkén rájuk vágtam az ajtót, engem aztán ezek többet ne etessenek.

Szülő: Én aztán ezt nem etetem, így is épp eleget volt már a nyakamon, rég meg kellett volna szabadulnom tőle.

Anyagilag tamogatas nem eltartast jelent. Miert ne tamogatnam a gyerekemet ha szuksege van ra? Amig elek, a gyermekem mindenben szamithat ram!

Persze egy felnott embert mar nem tartanak el a szulei es nem is varhatja el senki, de segiteni/tamogatni kutya kotelessege.

Az a szaktól, az élethelyzetétől és a motiváltságától függ.

Pl. van, amelyiket nem lehet levelezőn elvégezni.

Ha nagyon elszánt lenne, célja lenne az adott szakkal, szükségszerű lenne a támogatás és megtehetném, akkor igen, támogatnám.

Akkor megfogalmazom maskent, mert latom szovegertesi problema merult fel.

Tamogatas nem azt jelenti, hogy megoldod helyette az eletet, hanem segited a celjai elereseben.

Tortenetesen ha a gyerekem azt mondana, hogy masoddiplomazni akar es ezert elmegy egy lazabb munkahelyre, de igy nem tudja teljesen finanszirozni a tanulmanyait, akkor termeszetesen nem hagyom a slamasztikaban es korulmenyeimhez kepest tamogatom, hogy mihamarabb elerje a celjait. Miert ne tennem? Nem egy idegenrol beszelunk, hanem a sajat gyermekunkrol.

Aki csak addig szulo amig a gyerek ki nem repul a feszekbol de utana magara hagyja az eletben, az nem is szulo.

12-es

Én is pont erre gondoltam mikor olvastam a válaszokat.

Függetlenül ettől a kérdéstől csomó helyen azt olvasom, hogy a gyerek menekül otthonról, a szülő meg mindent megtesz azért, hogy kivágja a gyereket.

Nekem nincs gyerekem de ha lenne, nem úgy kezelném mint egy nyűgöt csak azért, mert 25 éves lett és húzzon innen a francba.

Úgy kell nevelni, hogy a gyerek tisztában legyen azzal, hogy kap támogatást a szülőtől, de ne várja el, hogy felnőttként is ők finanszírozzák az életét teljes egészében.

Ha másoddiplomát szeretne akkor egy részét fizetheti a fizujából, elvégezheti levelezőn a sulit, ha nincs elég pénz akkor felvehet diákhitelt. Tudom nem a legjobb opció, de a diákhitel 2 úgy tudom már jobb konstrukciókat ad. Nem lehetetlen, rengeteg ember így végzi el az iskolákat itthon.

Ha viszont azt mondja a gyerek, hogy figyelj anyu, tudnál adni 20 ezret tankönyvre, most kicsit megszorultam... akkor nyilván adok neki.

Persze ismerek olyat is, akit 37 évesen még mindig a szülei pénzelnek, holott saját lakást kapott és jó fizuja van. Ez itt teljesen a szülők hibája, ők rontották el.

A két véglet között kellene megtalálni a középutat.

Én olyan családban nőttem fel, ahol természetes volt mindig is, hogy a szülő élete végéig segíti a gyerekét(nem csak anyagilag).

Szóval nálunk pl a nagyszülők akkor is segítették a szüleimet, amikor ők már bőven felnőttek voltak.

De én úgy gondolom, hogy bizonyos ponton túl ezzel nem túl jó dolog visszaélni.

Felnőtt ember vagy, van egy diplomád is és több éves munkatapasztalatod .

Ha szeretnél még tanulni, akkor szerintem levelező képzést keress és próbáld megoldani munka mellett. Nem azt mondom, hogy ugyanannyit dolgozz, mint most, nyilván nem megoldható úgy.

De mondjuk legalább heti 3-4 napot dolgozz, hogy legyen saját kereseted is.

Aztán ha ezen felül segítenek a szüleid, az ok, de én így nem várnám el, hogy mindenben támogassank, ha egyszer már támogattak egy diplomában.

Próbáld megbeszélni a munkahelyeden, hogy elengednének -e mondjuk minden pénteken , ha elkezded az egyetemet?

De ha ez nem megoldható, akkor diákmunkák közül is van rengeteg olyan, ami szakmába vágó és viszonylag jó az órabér is.

Szóval nem kell hagyományos diákmunkákat vállalnod szerintem, ha a mostani állásod nem maradna meg egyetem mellett.

Akkor én is megfogalmazom másként: ha nem arra építve hagyja ott az állását, hogy én mint szülő úgy is támogatni fogom, mert "egy szülőnek haláláig támogatnia kell a gyermekét", akkor nyilván megkérdezném, hogy segíthetek-e valahogy.

Na de az egész kérdésből süt, hogy nem így van.

Normális esetben "nem előáll" vele a felnőtt gyerek és nem várja a támogatást, hanem maximum elújságolja, hogy "képzeld anya, apa, belekezdtem valami újba, ami így és úgy segíthet abban, hogy hozzám jobban illő munkát kapjak" és nem kérdés, hogy tudja finanszírozni, hisz van munkája.