A szüleim miért nem fogadnak el olyannak, amilyen vagyok? Mi ez a tökéletesség mánia náluk?

A szüleim ultrakonzervatívok, soha nem fogadtak el olyannak, amilyen vagyok, se engem, se a tesóimat. A család barátai csupa tökéletes, hitbuzgó katolikus, budai elithez tartozó értelmiségiből állnak, vagy legalábbis annak mutatják magukat. A szüleimben is egy ilyen megfelelési kényszer van, hogy a minta családot mutathassák a külvilág felé. Módos nagycsaládosok vagyunk, nagy budai kertes házzal, nyaralóval, tényleg megvan mindenünk, szüleim komoly egyetemeket végeztek,színjeles tanulók voltak, az idillhez már csak tökéletes gyerekek kellenének. A gond csak az, hogy én abszolút nem illek bele ebbe a képbe. Nem vagyok vallásos, sosem tanultam jól, nincs egy komoly barátnőm, akivel így 20-on évesen összeházasodhatnék(mert ugye szerintük házasság előtt nincs szex), nem vagyok karrierista, a diplomát megcsináltam ugyan, de ez csak egy kényszer volt. Az volt az egyetlen alkalom, amikor büszkék voltak rám, pontosabban örültek, hogy eldicsekedhettek a sznob ismerőseiknek ,hogy az ő fiuk már diplomás. Már nem velük lakom, de így is folyton nyaggatnak, hogy mikor helyezkedem már el a diplomámmal, mikor találok már egy komoly barátnőt, mikor kezdek el templomba járni etc. hogy olyan tökéletes legyek, mint amilyennek ők megálmodtak. Egyébként ezek közül egy komoly barátnőnek én is örülnék, de eddig sosem volt szerencsém a szerelemben, mással meg én nem jönnék össze. Próbáltak már iylen erőltetetten összeboronálni iylen elit ismerősök lányaival, és ha volt is köztük, aki tetszett, egyik iránt se éreztem komoly vonzalmat, meg olyan izzadtságszagú volt az egész, de szüleim ezt nem értik, ők úgy vannak vele, h keressek egy tökéletes lányt, aki majd szül nekem sok tökéletes gyereket...