Miért vagyunk a tökéletesség megszállottai? Miért ragaszkodunk annyira hozzá, hogy minden tárgyunknak újszerűnek, megkíméltnek, szépnek, élrevasaltnak, mértanilag tökéletesnek kell lennie?
Az utóbbi időben egyre jobban foglalkoztat ez a kérdés, melyre a mai napig senkitől nem hallottam elfogadható magyarázatot.
Kíváncsi vagyok Nektek mi a véleményetek!
Miért nem lehet egy könyv egyenetlen, régi, kopott, megsárgult és azoktól a jó illatot árasztó gombáktól kellemesen illatos? Miért nem lehet egy ruhadarab (legyen akár XVIII. század eleji, vagy egy mai szmoking teszem azt) foltos, szakadt, viseltes? Miért nem lehet egyenetlen egy fal, esetleg kopottas az ódon selyemtapéta rajta? Miért kell mindennek egyenesnek, gyönyörűnek, újnak, javítottnak lennie?
Sajnos én is a "tökéletesre törekvők" táborába tartozom, éppen ezért érdekel egyre inkább miért tartjuk csak az újat, újszerűt, tökéletest szépnek?
Nem csak azt tartjuk szépnek. Legjobb példa erre, hogy mennyire felkapták a romkocsmákat. Pedig ha valami, hát az lepukkant egy műfaj.
Egyébként leginkább a praktikum van benne. A gombás könyv tönkre fog menni és olvashatatlanná válik. A szakadt ruha tovább fog szakadni és hordhatatlanná válik. Az egyenetlen falon megül a por és nagyon hamar koszolódik, plusz ugye a por nem is túl egészséges...
Mert a jó jobb, mint a rossz.
A jó dolgok általában szebbek, használhatóbbak, mint a rossz dolgok.
Az idő múlásával a dolgok - a szó szoros vagy átvitt értelmében - elromlanak.
Ezen kívül ami rossz, az sokszor nem is túl esztétikus.
Egy rozsdás késsel nem lehet vágni. Egy 3 napos, megszáradt kenyérből nem lehet jókat lakomázni. Egy betört képernyőjű tévében nem lehet a műsort élvezni. Egy évizedek során megfakult, koszfoltokkal átitatott ruha ocsmány.
Mi ebben a gond? Miért lenne ez baj?
Ettől persze lehet értékes az, ami régi. Sőt! Van, aminek pont a régisége kölcsönöz értéket. (De nem azért, mert már "elromlott", hanem mert ránk maradt egy olyan korból, ami már csak történelem számunkra.)
Persze, a másik végletbe sem kell átesni. Például attól, mert egy könyv 1-2 helyen beszakadt, megsárgult, még lehet használható és értékes. Nekem is van olyan könyvem - pedig amúgy nem ér sokat, 70-es évek beli, de még használható szakkönyv - ami egy csomó helyen van ragasztva, agyonsárgult, nem is a legszebb, de nem fogom kidobni, mert tartalma folytán értékes.
A kérdés nagyon jó!
És itt egy nem maximalista válasza, remélem tudok vele segíteni. Én sosem törekedtem a "vasaljuk az élére dolgokat" kérdésben. A magyarázat is viszonylag egyszerű, bár kissé máshogyan kell megközelíteni a dolgokat.
Van otthon egy festmény a falunkon. Eleinte "szakszerűen" volt felrakva a feleségem miatt. Nem is vette észre senki!
Aztán felraktam ferdén, és utána mindenkinek feltűnt, hogy bénán van fent, és kérdezték, hogy miért?
A válaszom: mert így észreveszitek, hogy van egy kép a falon!
És nagyon sok esetben hasonló a hozzáállásom. Persze ez sokaknak szemet szúr, de ez engem kicsit sem zavar.
Ma, a cégek közötti kiélezett versenyben fontos szerepet játszik az esztétika. Az ember azt a tárgyat fogja megvenni, aminek a formáját szebbnek látja, noha egy másik cég olcsóbban kínálja ugyanazon tulajdonságokkal bíró dolgát, de az nem annyira szép.
Például sok vásárló fő szempontja a kinézet. Bemegy valaki egy üzletbe, nézegeti a hűtőszekrényeket. Kiszúr egy zöld hűtőt, lekerekített formával. Gondolja, milyen szépen mutat majd a konyhában, a színe megy a konyhabútoréhoz, stb. Hiába van ott mellette egy másik, ami kevesebb energiát fogyaszt vagy más tulajdonsága jobb, az akkor is egy nagy, ormótlan, szürke blokk, éles sarkokkal. Ezért hát vásárlónk hazaviszi a szép ződ' hűtőt. Más esetben egy tárgy ergonómiája okozza azt, hogy szebb lesz.
Én mondjuk nem nagyon foglalkozom ezzel, a funkcionalitást tartom fő szempontnak. A mobiltelefonom itt-ott festékes, kijelzője nagyon karcos, burkolatán hajszálrepedések, de még az érintőképernyője is hibátlanul működik. Úgy néz ki, mint aki megjárta a második nagy világégést. Megszóltak már páran, hogy hogy néz ki az a telefon, mért nem veszek másikat? Azt szoktam válaszolni, ha nem tetszik ne nézz rá, majd ha javíthatatlanul elromlik, beszerzek egy másikat. Kb. ez igaz minden cuccomra.
Egyesek szerint nekem elég érdekes a szépérzékem.
Írtam anno itt, hogy a legszebb repülőgép szerintem az A-10-es. Erre mindenki, hogy az? Hát az hogy néz ki? Csúnya! De hát ez van. Nekem a Simson Swalbe is szép. :)
Hogy miért akarnak az emberek szebbet, jobbat, újabbat?
Talán az emberi természet ilyenné fejlődött. Például megfigyeltem, hogy ez egyfajta versengés. Például "A" szomszéd vesz egy új Suzukit, szép, csillog-villog, kellemes a színe. "B" szomszéd nézegeti, nézi az ő "szakadt" zsiguliját. Pár nap múlva már ő is szép új autóval tér haza. Aztán jön a koppanás. Nem kellett volna eladni a zsigulit. Há' mivel fogunk kijárni szedni a cefrénekvalót?
Ebben az esetben is a szépség győzött.
Mások véleménye miatt van ez. Nem akarja az ember, hogy mások mondják, hogy milyen szakadt ruhába jött ez be ide.
Otthon lomoszkáltam, tettem-vettem és eközben azért koszolódik a ruha. Párom segített. Valamiért gyorsan el kellett ugrani a boltba, Elvittem, hogy majd bemegy a bevásárlóközpontba. A parkolóban esett le neki, hogy játszós ruhában van.
-Így nem megyek be!
-Hogyan?
-Ahogy vagyok...
-Miért?
-Mit fognak mondani az emberek?
-Amit akarnak, azért van a szájuk...
-Menj már be te.
-Na és rám mit fognak mondani?
-Téged nem zavar.
-Akkor téged miért?
-Nem tudom.
Szóval a mások véleménye miatt lehet ez nagyrészt.
Megpróbálom egy más aspektusát is nézni a dolognak.
Nézz meg egy 18. századi esztergapadot, mikroszkópot stb. Úgy tele van zsúfolva díszítéssel, hogy már a funkciót hazavágja.
Néz meg egy mait. Letisztult, végletekig praktikus.
Dívik a minimal-design.
A marketing, a dizájnmérnökség éppen azon fáradozik, hogy minden sallangot eltüntessen, mert az új irányzatok éppen ezzel mutatnak az eladhatóság felé.
Ez pozitív dolog.
Természetesen ez is az új szempont szerint, de a tökéletesség igényét tartalmazza, de ez önmagában még nem baj.
Az új, jobb iránti kívánság a fejlődés mozgatója, csak ha a profitorientált marketingcélok ezt parasztvakító céllal túllihegik, akkor alakul ki egy egészségtelen mértékben újat, jobbat akaró fogyasztói társadalom, természetesen ez épp nem a funkcionális javulás felé mutat, csupán trendeket tükröz.
A dolog ma már annyira túlpörgött, hogy ha a köztudat megváltozna és a vásárlási irányzat egyszercsak a hosszútávú megbízhatóságot kezdené igényelni, az olyan gazdasági válságot hozna, hogy csak na.
Előbb-utóbb meg kell történnie ennek a változásnak, de nem lesz egyszerű.
Tipikus példa a "mit mondanak rám" esetre:
Nálunk van egy kis szakadt kocsma, néha benéztem oda egy kávéra és feltűnt, hogy a "törzsközönség" nem túl barátságosan néz.
Azóta kiderült, hogy ez a helyi kihaénnemek gyűjtőhelye, akik kemény munkásembernek érzik magukat meg egymást, ezért aki nem koszos-olajos munkásruhában esik be oda, az ingyenélő senkiházi a szemükben. :D
Konkrétan tudom, hogy van köztük, aki semmit nem csinál az ég egy adta világon, otthon henyél, de a kocsmába mindig a munkásgöncében vonul ki. Ettől ő is sztahanovista alaptag. :D
A könyv azért nem lehet régi, mert szar úgy olvasni ha a lapjai állandóan széthullanak, vagy ha mindig attól kell félni hogy ne szakítsd el a lapjait miközben lapozol.
A ruhának nem kell tökéletesnek lenni, csak a barátaim ismerőseim "cikinek" érzik, ha szakadt, viseletes ruhában jelenek meg az ő társaságukban.
A fal azért nem lehet egyenetlen, mert akkor leomolhat. A tapéta jó ha szép, mert az ember sokat látja. Csúnya tapétás szobában élni nem olyan jó.
Az entrópia.
A világban állandóan nő a rendezetlenség.
Ez ellen csak az élőlények tudnak tenni.
A macska se szereti az entrópia növekedését. Az Ő szintjén csak annyit tud tenni, hogy összegyűjti a rendezetlenül található egereket.
A tökéletes dolgoknak kisebb az entrópiája. Ezzel fricskát mutatunk a természetnek.
Alapvetően szerintem az elsődleges motíváció az ember ösztönös gyűjtögetési szenvedélye. Mindíg többet akar birtokolni, és általában az új szerzemény a régit is háttérbe szorítja. Ehhez jön a marketing, ami nagyon komoly iparági eszközökkel súlykolja az emberekbe, hogy a tavalyi cucc selejt, vegyél újat. Természetesen az új általában jobb/több is egyben de nagyon gyakran messze többet kell fizetni érte mint a reális értéke.
Az esztétikum szerintem már sokkal inkább tanult szempont, más esztétikus egy hindunak és más egy hipszternek. Ha egy busmannak mutatnál két autót, mondjuk egy Skodát meg egy Ferrarit, nem biztos, hogy a Ferrari tetszene neki jobban, szóval ez már inkább marketing. Most mondhatod, hogy persze, mert nem tudja milyen jó a 70 helyett az 500 lóerő, de ekkor visszaértünk a gyűjtögetéshez, hiszen tényleg nem kell 500, elég lenne a 70 is, de a birtoklási vágy miatt a nagyobb kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!