Te meg tudnád bocsájtani ezt az édesanyádnak? (Ha ebben a helyzetben lennél. ) Megbocsájtható?

Hasonló szituban voltam én és testvéreim. Anyám és apám elváltak, apámnak ítéltek minket. Anyám anyagilag nem járult a nevelésünkhöz. Apám vitt hozzá rendszeresen pár évig, aztán eltűnt anyám évekre. 10 éve kábé került elő, meglátogattam, azt hittem, megbocsátottam, de tévedtem. Nem tartottuk a kapcsolatot, nem keresett igazán ő se. Én külföldre költöztem. Pár éve nekem esett, hogy miért nem keresem. Én meg elmondtam neki, hogy az az 5 éves kislány is akarta volna az anyját...kár, hogy az anyja nem akarta őt. Lett másik két fia...velük elvolt. Nem tudom megbocsátani, egyszerűen nem megy. Azóta nem keres, én sem őt. Azt hiszem, nem érzek iránta semmit. Se szeretetet, se gyűlöletet, de még sajnálatot sem. Semleges számomra. Ő csak az a nő, aki megszült. (Most azon vagyok, hogy legalább én ne kövessem el ezt a hibát. Boldog párkapcsolatban és családban élünk 2 kislányunkkal-7 és 3 évesek)

Nem. Soha.

"Az anya megszüli a lányát, majd a férjét és a (fél éves) lányt is hátra hagyja egy új pasi és "élet" miatt és elköltözik messzire. " - ez így egy nagyon hiányos történet, szinte 0 esély van az 1 éve még dúl a love, esküvő, közös baba, közben terhesen-szülés után közvetlen összejön valakivel, egymásba szeretnek, és le is lép az illetővel. Már csak azért is, mert terhesség és szoptatás alatt kb minden női hormon ez ellen dolgozik...

Semmi sem fekete-fehér, ahogy gondolom ez se. Apukának is biztosan van vaj a füle mögött, max nem dicsekszik vele.

Nem

Egyébként a gyik-en már tényleg nem a % számít. Minél értelmesebb, erkölcsösebb valaki, annál jobban le van húzva. Főleg azokban a témákban, ahol női többség van. Ezt már rég megfigyeltem.

Nem