Elvárható-e egy szülőtől, hogy támogassa az egyetemista gyerekét?

#9-esnél a pont. Nem elvárható, de meg kell beszélni időben - már a középiskola kiválasztásánál-, hogy mire számíthat a gyerek. Egyébként attól, hogy nem várható el - pláne fizetős orvosin, ez végképp agybaj -, nyilván nem arról van szó, hogy ki kell lökni a gyereket 18 évesen az utcára, nem kell itt mindjárt végletekben gondolkodni.:-)

Megjegyzem, orvosi mellett is lehet pénzt keresni. Úgy persze nehéz, ha még nyáron is az alapokat kell magolni.:-) Én kaptam a szüleimtől támogatást, kolit, kajajegyet, minimális pénzt, ami plusz kellett, azt az ösztöndíjamból fedeztem, és hétvégeken, néha hétköznap, éjszakás műszakban melóztam, nyáron is néhány hetet. Tudtam, mi fér bele a keretbe otthon, én döntöttem úgy, hogy bevállalom ezzel együtt, csont nélkül felvettek államira. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy lehetőségeikhez mérten ők is bevállalták, de eszembe se jutna hisztizni, ha azt mondták volna, hogy oldjam meg, mert nekik sok még 6 évig engem támogatni.

"Mondjuk a nyelv is olyan, hogy az sem olcsó. Nálunk az egyetem fizetős a nyelvtanulás. És akkor plusz nyelvvizsga. Tehát azért csak kéne támogatni."

Nemcsak egyetemen lehet nyelvet tanulni.:-) 11.-ben nyelvvizsgáztam németből, angolul tanár és nyelvtanfolyam nélkül tanultam meg. A vizsgadíjat pedig januártól visszatérítik, ha sikeresen letetted, max kétheti diákmunkával megkereshető az ára, ha nagy a córesz a családban.

Elvileg a szülőnek segítenie kell az első szakma megszerzésében a gyereket (pl a gyerektartás sem szűnik meg 25 éves korig ha nappalin tanul tovább a gyerek), csak ugye ki fogja beperelni a saját szüleit.

Manapság érettségivel nem megy semmire egy fiatal, tehát egy jó szülő minden tőle telhetőt megtesz, hogy valami szakmához juttassa. Ehhez nem kell feltétlen iszonyat gazdagnak lenni, nekem több csoporttársamat nem tudták sok pénzzel segíteni, de főztek hétvégén többet és csomagoltak neki, hogy legalább a kajára ne kelljen annyit költenie és így kevesebbet kelljen egyetem mellett dolgozni. Ők így el tudtak vegetálni a szociális ösztöndíj + tanulmányi ösztöndíj + egyetemi eseményekről alaklmi szórólapozás kombón.

Nekem erről az a véleményem, hogy egy jó családban segítjük azt aki rászorul és sokszor ez inkább akarat kérdése, mint valós anyagi probléma. Inkább sok a kicsinyes szülő, akik a gyereken bosszulják meg a sjaát sérelmeiket (őt is kidobták, gyűlöli a munkáját, megkeseredett, minek a diploma, minden diplomás hülye, stb) Ne érts félre, külön albit a második diplomához már én sem fizetnék ki a gyereknek (és a másodikat én is estin saját költségen csináltam), de az elsőben igenis segíteném a lehetőségeimhez képest. Ha engem kidobtak volna 18 évesen, hogy oldjam meg és őket nem érdekli, akkor én is így állnék hozzájuk. Lehet ezt a viszonyt is választani egy családban, csak akkor a szülő se sírjon a gyereknek 30 év múlva, hogy jajj segítsen neki. Ha így állunk egymáshoz, akkor mindenki oldja meg a saját baját önállóan, csak akkor ez nem család.

A választ sok minden árnyalja, milyen szakra megy, milyen a család anyagi helyzete, mik a célok, mennyit tesz meg a gyerek az érvényesülésért, stb. Egy léhűtőt örökdiákot a szabad bölcsészet utáni második diplomájában már nem támogatnék teljes mellszélességgel.

De első diplománál sem elvárható. Azonban a kedves szülő amikor eléri a nyugdíjkorhatárt, szintén ne várja el, hogy majd a családos gyereke pumpolja pénzzel, hogy ne kopjon fel az álla a kisnyugdíjból. Szülőként számomra elsődleges a gyerekem boldogulása, és ezért mindent megteszek anyagi és más értelemben is. Ez azért van így, mert mi pontosan ugyanebben a szellemben voltunk nevelve. Mindig meglep, hogy mennyien gondolják másképp akkor is, ha egyébként anyagilag tudnák segíteni a gyereküket.

Személyes példa: Nálunk evidens volt, hogy anyám-apám mindent megtett és sok mindent feláldozott a mi továbbtanulásunkért. Természetesen mi is mindent megtettünk, hogy maximálisan kihasználjuk a lehetőséget. 26 éves vagyok, elvégezhettem egy nehéz szakot kiemelkedő teljesítménnyel, dolgozom, és most már ebből ők is profitálnak anyagilag.

Nem várható el.

- ha felveszik államira, lakhat otthon (vagy koliban) meg adok neki pénzt bérletre, erre-arra (bulira NEM)

- önköltégesre viszont nem támogatnám, mert nincs félévi 4-500 ezrem szaktól függően

- első szakmát ha megtehetem okés, de utána 22-23 évesen el lehet menni dolgozni

- ha pedig azt látom, hogy sorra bukik, leszarja, és még 25 évesen sem végzi el a 4 éves képzést, akkor nem támogatom tovább