Elvárható-e egy szülőtől, hogy támogassa az egyetemista gyerekét?
A támogatás alatt érthető bármi, akár az is, hogy megengedik, otthon lakjon, mellette diákmunka és nem kérnek pl rezsit, de a saját dolgait állja maga, de akár az is, hogy akár 25-26 éves koráig fizetik neki az albérletet, zsebpénzt kap, nem kell dolgoznia.
Engem pl nem támogatnak otthonról rendszeresen, külön élek, dolgozom.
Karácsonyra, szülinapra kapok ajándékot, és nyilván ha nagyon komolyan megszorulnék, kisegítenének, de kb 20 éves korom óta a saját életem élem (én 13 osztályt jártam, 19 voltam, amikor érettségiztem).
Csak olyan fura olvasni néha, hogy sokan elvárják, támogassák őket akár 25-30 felett, akár a másoddiploma megszerzésében is (kicsit irigy vagyok arra, aki megteheti, de ez van), és sokak szerint ez így van rendjén, nem csak addig a gyereke, amíg kiskorú
Mit gondoltok erről?
Szerintem is elvárható.
A szülő érdeke, hogy a gyermek minél sikeresebb legyen, amihez pedig a lehető legjobb körülmények megadása szükséges.
Viszont nem csak adni kell, hanem elvárni is cserébe. Igenis támogatom, lakhat itthon, kap zsebpénz stb., viszont cserébe tanuljon jól, tanuljon nyelveket, szerezzen ösztöndíjat, gyakornokoskodjon, TDK-zzon stb.
Valamint valamiért.
Semmit nem "kell"? azon felül, hogy hozni egy ésszerű és reális döntést, hogy mi az a pont, amitől elvárás, hogy a gyerek a saját lábára álljon, legalább részben.
Én pl. itthon élek, de fizetem a rezsi részem, fizetem a kaja részem, házimunkázok, ha kell, bevásárolok még itthonra ezt-azt, néha egy-egy vacsira is meghívom a többieket. Minden egyéb költségemet pedig fedezem. Eközben spórolok ezerrel, mert vissza akarok menni még az iskolába, azalatt pedig ugyanúgy magamnak kell a fentieket állni. Erre van lehetőség.
Mindezeket amúgy közösen megbeszéltük, hogy mik a lehetőségek, én mit tudok adni, ők miben hajlandók támogatni, tehát ez egy közös döntés volt, ki kitől mit várhat el. Szerintem ez a normális.
Orvos-fogorvosi mellett elvárható, hogy még fizetősön is(mondjuk én államis voltam) a szülők álljanak mindent, mert még oda is nagyon-nagyon nehéz bejutni!!! Ha ez nekik nem jelent terhet, DE CSAK AKKOR, HA TÉNYLEG NEM JELENT NEKIK TERHET ANYAGILAG!
Én 24 éves koromig egy percet nem dolgoztam, nem volt időm rá! Még nyáron is elmentem kémia különórákra, számolással bajlódtam mindig! Komoly szakok mellett nagy áldozatot kell hozni! Jóval többet kell tanulni, mint a többi szakon! Nekem nem volt időm ilyeneken gondolkozni, hogy rezsi, kaja stb...
Általánosságban inkább az ilyen felfogás igazi paraszt családokra jellemző! Szüleim fejében soha nem fordult meg, hogy na, takarodj dolgozni, nem akarunk téged eltartani. Ez így nem ment volna. De lettem is valaki, azért tegyük hozzá!
Másoddiploma pedig teljesen felesleges a mai világban, ez inkább amolyan vallomás lenne, hogy "császtok, büfé szakot végeztem, muszáj még tanulnom"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!