Szerintetek gáz anyukámmal megbeszélem a magánéletemet? (egyetemista fiú vagyok)
Soha nem volt annyira szoros a kapcsolatunk, nem igazán nevelt engem, de felnőttként már egész jól kijövünk.
Magánélet alatt nem szexualitást gondolom, hanem emberi kapcsolatok, barátnők, meg az ilyen dolgokat, amik ennyi idősen foglalkoztatják az embert.
A barátaim olyan tanácsokat adnának hogy "hát tedd azt amitől boldog leszel", anyukám viszont sokkal bölcsebb meg határozottabb dolgokat tud mondani.
De elég ritkán találkozunk, meg kb. 2 hetente beszélünk, tehát szó sincs róla, hogy meg akarna fojtani a törődésével (szerintem bele is unna ha mindig velem kéne foglalkoznia).
Nem írtad, hogy van-e apukád. Lehet, hogy vele kéne inkább társalognod.
Anyukádtól kérdezhetsz ezt-azt, de szerintem lehet majd az a következmény, hogy kisajátít, mint nő. Tehát az első válaszoló üzenetét alaposan fontold meg.
Az a gáz, hogy itt kérdezed.
Ha te úgy érzed, most éppen az anyukáddal tudsz a legjobban megbeszélni dolgokat, akkor tedd azt. Nem ettől leszel anyába kapaszkodó fiatal felnőtt.
Miért lenne gáz? Az a normális, hogy megbeszéled a dolgaidat a szüleiddel.
Ettől még nem fog kisajátítani az anyád (ahogy elnézem, semmi igénye nincs az ilyesmire). Nem is értem az előzőeket. Bár ahogy elnézem itt a gyakorin, hogy milyen családokban élnek emberek, nem csodálkozom, hogy ilyen magától értetődő dolgokat meg kell kérdezni :(
Egyáltalán nem gáz - kinőttél a lázadó kamaszkorból, két felnőtt ember meg szokott egymással beszélgetni, ha megértik egymást, ha figyelnek egymásra - azt jelenti, visszataláltál hozzá.
Ezt a Weöres verset ismered?
"A kamaszkor tőled
elkuszált,
szemem a szemedbe
nem talált.
Így tűnődtem: «Mért szült,
mért szeret,
ha örökre élni
nem lehet?
Énmiattam annyi mindent
öl, temet!
mért nem tett a hóba inkább
engemet!»
A kamaszkor tőled
elkuszált,
férfi-szívem ujra
rád-talált,
férfi-szívem a szivedre
rátalált,
megköszön most percet, évet
és halált."
Valaki kérdezte, hogy mi van apukámmal.
Semmi, nem szeret ilyen dolgokról beszélni.
Köszönöm a válaszokat, olvasom őket, és a továbbiakat is majd!
Miért gáz egyeseknek, hogy egy fiú az anyjával is jóban van?
Barátom kétnaponta-naponta hívja az édesanyját telefonon, és teljesen normális, önálló férfi, egyszerűen érdekli, hogy mi van vele.
Inkább ilyen legyen, mint olyan fiú-férfi, aki szarik az anyjára.
Nem értem, miért kell rögtön az anyja szoknyájáról leszakadni képtelen fiút vagy egy kicsi fiacskáját magához láncoló zsarnok anyát elképzelni, ha egy fiatal felnőtt férfi jóban van az anyjával.
Kérdező, nem gáz, sőt, szerintem ez így, amit írsz, nagyon is jó.
Nekem mindegyik gyerekem - a fiuk is meg a lányok is - sokszor beszélgetnek velem mindeféle témáról, kérnek tanácsot (amit vagy megfogadnak, vagy sem), és "ennek ellenére" mindegyik önálló, tölem független felnött.
A régebbi szülö-gyerek viszont valamennyire átalakult "egyenrangú" felnöttek kapcsolatává, és ebben semmi "szülötöl való függés" nincs.
Mellesleg én is kérek tölük tanácsokat, mert vannak olyan területek, ahol ök jobban informáltak, mint én.
Szerintem ez lenne a normális szülö-gyerek kapcsolat felnöttek esetében, nem pedig az, hogy attól kezdve, hogy betöltötte a 18. évét, többé nem beszél a szülövel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!