Szerintetek nem beteges, hogy a szüleim egyetemista létemre még mindig beosztják az időm, elzavarnak tanulni, ha szerintük aznap nem tanultam eleget, állandóan kérdezgetik mennyit tanultam, hogy állok az anyaggal és hasonlók?

Legtöbbször azok a szülők ilyenek, akik csak a tv-ben láttak egyetemet.

Amúgy felnőtt vagy. Valahogy állítsd le őket!

Kérdésedből -nekem- az derül ki, hogy térítés nélküli MamaHotel-lakó vagy.

Szüleid anyagi segítségével tanulsz, ezért ellentételezésül mást nem is kivánnak, mint tedd azt.

Valamiért - valamit.

A 4eske nagyot mondott, öblíthet :/

Szerintem fontos meghúzni a személyes határokat és az, hogy valaki szülőként felnevelte egyermekét, 'mamahotelezteti' az nem jogosítja fel arra, hogy ne tartsa tiszteletben gyermeke intimszféráját.

Amúgy az ilyen szülő a gyermeke félelmeiből táplálkozik. Apám is dettó ugyanilyen volt egészen addig, amíg el nem engedtem a félelmet vele kapcsolatban. Ma már simán felállok és kimegyek vagy csak kakilok a fejére ha kötekedik. Persze ehhez kell egy egészséges önértékelés és az az alázat, hogy megtesszük etikusan ami a dolgunk. A sima kötekedést nem szabad csak engedni. Mi apámmal üzlettársak vagyunk pl. Együtt élünk de nem papahotel, hanem saját kecó ún többgenerációs házban. Apám is bepróbálkozik még manapság is sokszor az ilyen számonkérős energiavámpírkodással, hogy a projektek levezénylésében, ami az én feladatom, belekérdez és örökké sürget, elégedetlenkedik, holott még miattam semmiféle bukás vagy veszteség nem keletkezett. Úgyhogy nekem pont az ad önbizalmat vele szemben, hogy elvégzem a dolgomat. Ha te is megteszed, nem állsz bukásra, legalább a jó 3-as4es szint megvan a nyasgem. Ennyi.

Okos ember nem marad a kenyelem miatt otthon.

Inkabb csoro kolesz es szukos evek es szabadsag.

Aki gyerekkent viselkedik gyerekkent kezelik.

Ez a te dontesed kovetkezmenye

7

A csóró kolesz verzió általában csak a nagyon vidékieknek és nagyon limitált anyagi helyzetű családoknak nyitott. Ha közel lakik az egyetemhez és a szülei átlagos munkát dolgoznak, akkor nincs ilyen verzió, egyszerűen szóba se jöhet, nem veszik fel koliba.

18-23 évesen teljesen jogos otthon lakni és tanulni, aki ezt elveszi a gyerekétől, úgy hogy anyagilag megtehetné, az bután dönt. Persze jót tesz az önállóság, de főleg az egyetem elején az is jót tesz, ha a tanulmányokra lehet koncentrálni és nem kell megélhetési gondokkal küzdeni. Ha valakit érdekel az adott szak, akkor hihetetlen időpazarlás beállni a Tescóba óra helyett. Próbáltam a diákmunkát és olyan lelkiismeret furdalásom lett, hogy nekem most órán kéne lennem és figyelni, ahelyett, hogy bohóckodok valami alamizsna pénzért.

Kérdező, a szüleidet lassan vezesd ki az életedből. Egyre kevesebb infót mondj arról, hogy mikor milyen órád, vizsgád van. Ne is nyafogj rajta, vizsga után mondjad, hogy jól sikerült. Finoman fejtsd le magadról őket, mert jó szülőket felesleges nagyon megalázni, megsérteni. Nem vették még észre, hogy felnőttél, időnként viselkedj úgy, mint egy felnőtt és idővel rájönnek. Pl lepd meg őket azzal, hogy valami bonyolultabb folyamatot egyedül, segítség és véleménykérés nélkül végrehajtasz és csak a sikerről értesíted őket. Lehet ez egy ösztöndíj megszerzése, külföldi gyakorlat, vagy valami projekt egy versenyre. Meg fognak lepődni, ha sikerül nélkülük, de egyben el is gondolkoznak rajta, hogy felnőttél.

Persze, ha épp csak átcsúszol a vizsgákon és szemmel láthatóan letojod, akkor jogos a szüleid nyüstölése és tanulj többet.

De igen... tapasztalat sajnos :(. Nálam kb. az segített, hogy tényleg kritikán aluli módon leüvöltöttem a fejüket (az már a 39. ilyen alkalom volt, és nem akarták megérteni, hogy 1) nekem más a tanulási stílusom, mint nekik, 2) az egyetem sem úgy megy, mint az ő idejükben, 3) én csak jobban tudom, mennyit és miből kell tanulni, főleg hogy az egy dolog, hogy nem arra az egyetemre jártam, mint ők, de tök más karra is)... ott már szállt minden "a borsónyi agyatokba hogy nem képes beleférni b...meg, hogy ÉN tanulok a szakomin, és ÉN tudom, mire mennyit kell tanulni, és amúgy is jobbára ötösöket írok mindig...". És aztán nem szóltam hozzájuk egy hétig, és nem segítettem semmiben, ha kértek.

A kedvencem az volt, hogy ők a fejükbe vették, hogy én nem lehetek egészséges, ha éjfél után tanulok... nekem meg az agyam jobban fog akkor. Nem az volt, hogy nem hagytam őket tanulni, mert ők is fenn voltak akkor, és tvztek meg olvastak, és nem is mellettem voltak a szobában... apám fogta magát, bejött, és lekapcsolta a villanyt akkor, amikor álltam volna fel a székről, és úgy elbotlottam, hogy elkezdett ömleni a vér a térdemből... na asszem akkor volt ez a kirohanásom, mert ilyen tahóságot, basszus, hogy szólás nélkül lekapcsoljuk más szobájában a villanyt...

De lehet, a szüleidnél nem működne. Az a helyzet, hogy ilyen begyöpösödött, "azt hiszi, mindent tud" típusú embert

9. vagyok, folytatás:

nem lehet meggyőzni gyakran arról, hogy ő gondolja rosszul, amit gondol.