Szerintetek nem beteges, hogy a szüleim egyetemista létemre még mindig beosztják az időm, elzavarnak tanulni, ha szerintük aznap nem tanultam eleget, állandóan kérdezgetik mennyit tanultam, hogy állok az anyaggal és hasonlók?

Ahogy valaki írta korábban azok szoktak így viszonyulni egy egyetemen tanuló "gyerekhez" (értsd: a szülő gyereke), aki még nem járt maga sem egyetemre. Egyszerűen nem tudja, mivel jár együtt. Emiatt kár hibáztatni vagy leszólni. Valószínűleg nem is fog változni a családtagjaid hozzáállása.

Aki meg mamahotelezik és társaik, azok sem jártak még nehéz egyetem közelében...

Az én szüleim szerencsére nem ilyenek, meg megtehették azt, hogy fizették az albérletetet nekem (koliba nem vettek fel egyikbe sem). De a párom szülei ilyenek, ő 30 km lakik az egyetemtől, így végig bejárós volt, de most 25 éves a barátom, már a mester képzés vége van neki, de folyton nyaggatják a szakdogával, vizsgákkal, mondogatják, hogy meg fogsz bukni stb. Marha idegesítő, csak még jobban lehúzzák vele az embert. Ha nekem a szüleim ilyen negatívan támogattak volna, akkor tuti kibuktam volna már.

Meg barátom mellette OKJ-t is csinál és dolgozik is, anyukájának nincs munkája, mert nincs végzettsége, de a minimálbért kevesli, ezért ha 1 év után is talál munkát, akkor azt is otthagyja 1-2 hónapon belül. De a barátomat folyton szapulja, hogy h hogy lesz így munkája. Mire barátom,d e hát dolgozik már, maradhat a cégnél egyetem után is attól, hogy nem lesz diák. De az anyja replikázik, hogy nem ez nem így működik bla bla. Nem lesz TB-je októbertől, készüljön már most rá.

Mikor én ott voltam, nekem is elkezdte mondani, hogy én már nem tanulok, nézzek utána a TB-nek, mert úgy tudja már nem jár. Mondom már fél évvel ezelött elintéztem, hogy 1 évig kapjak, mit aggódik már, felnőttek vagyunk csak el tudjuk már ezeket intézni. Államvizsgánál ugyanez, ott állt mellettem, hogy majd ő kikérdezi nincs mese, holnap menjek és felmondok 2 anyagot. Mondom ált. iskolás koromban sem mondtam már fel az anyagot a saját szüleimnek, nem hogy most egyetemen

Apámnak akkor tört ebbe bele a bicskája, amikor 10 éves voltam...

A szülőkkel együtt lakva is meg lehet és meg is kell vívnia az embernek a maga "függetlenségi harcait"!

Neked is nagyon ajánlom!

Légy határozott, nyisd ki a szád! Nem kell tiszteletlen hangnem, de türelmesnek kell lenni, és elmondani újra meg újra... meg újra... de megéri:)