Látogatáskor a szüleimhez menjünk vagy hotelba?

Másik dolog, hogy párom nem beszél magyarul, a szüleim meg csak magyarul tudnak, így sokszor érzi a párom kirekesztve magát, hiába próbálok folyamatosan fordítani neki. Anyám elég rosszindulatú, így tőle folyamatosan jönnek a megjegyzések a párom származására, vagy arra, hogy mi mindent rosszul csinálunk, pl. "biztos a párommal gondok vannak és ezért nincs gyerekünk", amikor szóba hoztam a kutyás dolgot, akkor "páromnak ez semmi, hiszen az ő országában mindenki az utcára sz.rik", meg ha telefonálunk, akkor "hogy van a férjed bár biztos, hogy ő nem kérdez felölünk". Persze ezekből semmi sem igaz, párom kifejezetten aggódik, hogy a szüleim elfogadják és amikor anyám ilyeneket mond, akkor ezeket nem mondom el a neki, aki így sokszor nem érti, hogy mi a gond. Párom, ha játszik a kutyával, akkor utána kezet mos és akkor az a baj, hogy túl gyakran mos kezet a párom, pocsékolja a vizet. Egész nap ez megy, hogy túl sokáig húzza le a wc-t, sokszor mos kezet, miért nem eszik biztos azért mert utálja az anyósát és nem kell neki az amit csinált és még véletlenül sem azért, mert nem szokott reggelizni. Párom szakács, főzött ebédet, azt anyámék nem eszik meg, mert ők nem így szokták csinálni azt az ételt, ha megmutatom a neki a várost, akkor egyből mondja, hogy anyáméknak vigyünk valamit, tegnap mondja, hogy küldjük karácsonyra csomagot nekik, hiába, hogy anyáméktól ő soha semmit nem kapott. Szóval a kosz az tényleg csak hab a tortán. Viszont ha hotelbe megyünk, akkor nem tudom, hogy azzal csak szítanám a kedélyeket vagy jót tenne.

Legutóbb 3 hónappal mielőtt mentünk, szóltam a szüleimnek, hogy gondolkozzanak programokon, nekünk bármi jó, legyen strand, állatkert, a helyi tó, a helyi vár, stb... Majd hetente elismételtem, a végére már a kész tervvel mentünk, hogy akkor egy nap elmegyünk a barlangfürdőbe, egy másik nap meg az állatkertbe. Majd érkezéskor mondják, hogy "jó, majd elválik". Eltelik pár nap, mondom, hogy menjünk, erre "drága a benzin, mondom kifizetjük", "tehát most van időpont az orvoshoz, a kertet rendbe kell tenni, fáj a lábam, most nagy meleg van, hétvége van, ilyenkor sokan vannak" kifogások mind elhangoztak. Majd jött a legújabb ötlet, hogy menjünk strandra, de az 10 kilométerrel közelebbibe ahova amúgy is szoktak járni. A gond az, hogy párom napallergiás, 5 perc után már viszket mindene, azon a strandon meg nincs árnyékos medence. Ekkor jött az ötlet, hogy akkor párom a fa alá lerakott cuccokra fog vigyázni, mert ott árnyék van, nem kell neki a vízbe mennie. Ebből lett az, hogy párommal ketten elmentünk a barlangfürdőbe. Az állatkertet nagy veszekedések árán sikerült összehozni, ott is megvolt, hogy Pestre nem mennek fel, mert az veszélyes a migránsok miatt, a másik messze van, legalább egy órát kell vezetni. Mondom, hogy vezetek én és fizetjük a benzint és a belépőt is. Vezetni nem engedtek, mert én biztos, hogy összetöröm a kocsit, az úton odafele apám ordított, mert előtte azt mondta, hogy tudja, hogy merre kell menni, de útközben majdnem eltévedt. Odaérve újabb ordítás, mert alig van parkoló, tesóm már alapból nem is jött velünk, mert ő 10:30-kor végez a suliban és nekünk 10:00-kor pontban indulnunk kell így rá ne is várjunk, de el lesz ő otthon a barátjával, ne aggódjunk. Az állatkert nem szép, sokat kell gyalogolni, így apám a bejáratban leült egy padra, hogy majd ő ott megvár. Párom kérdezi anyámat, hogy éhes-e, mert akkor vesz kaját, de anyámnak nem kell. A nap végén még a hüllőházat még nem néztük meg, de anyám veszekszik, hogy már fél 3 és menjünk haza, mert ő éhes és neki még főzni kell. Szóval ezek után én biztos, hogy nem tervezek közös programot, mert rosszabb mintha csak otthon ülnénk.