Hogyan viszonyuljak érzelmileg a szüleimhez?

Imádon őket, szeretem és tisztelem őket, de egyre nehezebb velük :S. Édesapám évről évre egyre kétarcúbb, hol teljesen gyerekesen viselkedik, rajzfilmeket néz, nem tudja mikor kell leállni egy poénnal, viccelődik, fura hangokat ad ki, néha meg átmegy valami hadúrba, és minden mondatomat kijavítja, hogy ezt így kéne, azt úgy kéne, ha tanácsot kérek, kioktat egy negyed órás kielőadással, mindenben hibát talál vagy rámutat, hogy hogy nem sikerülhet/miért rossz, amit kigondoltam. Anyu is egy tündér, de rájön néha a katasztrófa-film, és ha már azt mondom, hogy iskolát akarok váltani, egy húsz percig ecsetelni kezdni, hogy az milyen borzazstó lesz. Az egyik pillanatban támogatnak, a másikban egy halom gáncsot vetnek. Emellett viszont annyira önfeláldozóak, hogy az már nem egészséges. És egyszerűen nem tudok mit kezdei azzal, hogy apu is és anyu is egyik nap ilyen szülők gyöngye, aztán meg mintha bekattanna vmi.

Encsi, 15