Anyukám a legmélyebben bántott meg, ahogy csak lehet. Hogy viszonyuljak ezek után hozzá?

Világ életünkben jó volt a viszonyunk. 18 évesen szült engem, és egyedül nevelt minket, sokáig szinte barátnői kapcsolatban voltunk. Bár lehet, hogy pont ezért, mindig meg is akartam neki felelni, fontos volt mindenben a véleménye, máig kikértem mindenben. Gyereknevelésben is.

Pár napig nála voltunk most egy éves kisfiammal. Lényegében amióta megszületett a kicsi, Anyukám folyton csak kritizálni tud, hogy mit hogy nem csinálok jól. Nem állítom, hogy tökéletes vagyok, de azt igen, hogy minden igyekezetemmel szeretném a legjobb úton nevelni, mindennek utánaolvasok, érdeklődök és aszerint próbálok dönteni, nem linkeskedek el semmit, rengeteget foglalkozom vele, ami sok mindenen meg is látszik. Múltkor pl. valamelyik ismerősünk ott volt, és ámulva mondta, hogy milyen okos ez a gyerek, mennyi mindent tud, erre anyám csak annyit reagált, hogy mert el van kényeztetve, én állandóan csak vele foglalkozom. Tehát még ez is baj.

2 napja már amikor a 10. dolog miatt szekált anyám, hogy nem csinálom jól, mondtam neki, hogy elegem van ebből, hogy állandóan csak kritizál. Erre kiakadt, hogy én nem fogadok el semmilyen tanácsot tőle (nem igaz), és nem bírom a kritikát, pedig csak segíteni akar. Én meg mondtam, hogy könnyebben fogadnám a kritikát, hogyha az elmúlt egy évben egyszer is hangot adott volna valami pozitívnak is, vagy büszkeségnek.

Erre azt reagálta, hogy mit mondjon, ha semmi pozitívat nem lát?

Én ezen nagyon kiborultam. Azt hiszem ennél jobban és ennél mélyebben nem bánthatott volna meg, nem taposhatott volna jobban belém. Valami nagyon eltört kettőnk között, és most nem is akarom látni egy ideig. Erre persze megint azt mondja a férjemnek, hogy hisztis vagyok, sértődős és nem lehet nekem semmit mondani. De hogy mondhat ilyet??? Persze megindokolni nem tudja, és a mindennapjainkba pedig bele sem lát, mert messze lakunk. És nem csak felindultságában mondta, hanem azóta is tartja.

Nagyon fáj, mert tényleg szoros kapcsolat volt köztünk, és persze mar az önvád is, hogy mit csinálhatok ennyire rosszul, hogy ilyet kell nekem mondania? Szerintetek lehet még felhőtlen ezek után a viszonyunk?