Normális, hogy bűntudatom van azért amiért megakarom gyógyítani az állatom?

A hörim beteg speciális orvoshoz kéne vinnem de az csak a másik városban van mert én falun lakok és csak sima állatorvos van itt de az nem ért hozzá.Egzotikus kisállatokra szakosodott orvos kell neki.Anyumnak el is mondtam ezt megmutattam mi a baja a hörimnek azt mondta apummal beszéljem meg mert neki van jogosítványa ő tudna bevinni minket a rendelőbe.Apum azt mondta,hogy jó neki az itteni orvos is vigyem el ahhoz.Nos benne vagyok egy hörcsögös csoportba ahol ajánlottak a városba orvost aki ért hozzájuk és azt ajánlották a többiek küldjek üzenetet az orvosnak képpel,hogy mit tehetnék ilyen helyzetben.Elküldtem és azt mondta az orvos,hogy legkésőbb hétvégén tudná megnézni a hörcsögömet.A szüleim erről nem tudnak,hogy én titokban már szervezkedek a hátuk mögött és már szereztem orvost a hörcsögömnek.Persze tudom,hogy el kell mondanom mert ha beleegyezik apum neki kell minket vinni de valamiért mégis bűntudatom van,hogy annyira elkeseredtem azért mert nem jól van a hörcsögöm,hogy a szüleim tudta nélkül szervezkedek.Azért kell az apukámnak a segítsége mert igaz lenne busz de csak nagyon ritkán van járat haza fele és minél előbb szeretném újra melegbe tudni a kis hörimet mert ahogy olvastam az ő betegségét csak altatással lehet végre hajtani.Amitől elfáradhat mert nagyon picike állatról van szó és pihennie kéne amilyen gyorsan csak lehet.Normális,hogy emiatt bűntudatom van?Tudják rólam,hogy bármit megtennék az állataimról de nem szeretem eltusolni a döntéseimet a szüleim előtt.Mindent a hörimért tettem.