Mi van akkor, ha valaki megbánja, hogy gyereke született?
Az érdekelne, hogy mi van akkor, ha valaki nem akar gyereket, de mégis rábeszélik a rokonok-ismerősök. Azután megbánja, hogy vállalta. Valahogy szabadulni akar a helyzetből mondjuk és ezért tesz is valamit. Később mekkora eséllyel bánja meg? Megbánja egyáltalán, hogy szabadulni akart a szituációból? Később képes lehet normális családi életre?
Egy kedves ismerősöm terhes lett. nem akart gyereket vállalni jelenleg. Túl sokáig tartott neki, hogy eldöntse, mit cselekedjen és kifutott az időből, hogy elvetesse. Meghozta viszont a döntését, hogy ha megszületik, örökbe adja. Azt mondja, ez a végleges döntése, jól átgondolta. Később lehet belőle még olyan ember, aki saját családot szeretne? Egy ilyen döntés pozitív vagy negatív irányba sodorja? Ez alatt azt értem, hogy talán szívesebben vállal évekkel később egy terhességet és szülést, vagy éppen ellenkezőleg, soha többet hallani sem akar a lehetőségről? Van vagy volt olyan aki soha nem bánt meg ilyesmit? Aki nem bánja meg az ilyen döntését, annak később mekkora eséllyel lesz saját családja?
Nem rábeszélő, lebeszélő és főleg nem mellébeszélő hozzászólásokat szeretnék! Tapasztalatokat szeretnék olyanoktól, akiknek az ismeretségi körében előfordult ilyen helyzet vagy akár név nélkül le meri írni ha saját maga volt ilyen részese.
Aki olyan ostoba, hogy családi rábeszélésre szül, az megérdemli.
Csak persze szegény gyerekkel tol ki.
Nem akarok én senkit rábeszélni vagy lebeszélni és remélem mellébeszélésnek sem fogod érezni, de a kifejtést olvasva egy dolgot hiányolok:
HOL AZ APA????
Végig arról volt szó, hogy a nő gondolkodott, mit csináljon, a nőt rábeszélték a rokonok, a nő úgy döntött, örökbe adja stb. És utána a kérdés is az, hogy a nő vajon később szívesen fog-e vállalni gyereket.
Nos, úgy gondolom az örökbe adáshoz mindkét szülő beleegyezése kell.
Hogy mennyire kényszerhelyzetben cselekszik a nő, ezt csak ő tudja. De ha nem erős a kényszer, mégis megszabadul a gyerektől, akkor nyilván később sem nagyon fog akarni gyereket.
A férfira mindez ugyanúgy igaz.
Egyébként elképzelhető, hogy a rokonok vennék örökbe, ha már annyira akartak gyereket. Ennek az az előnye meglenne, hogy évek múlva akár visszatalálhatna kisgyerekéhez.
Mivel a nők terhesség alatt hormonálisan eléggé meg vannak bolondulva, még az is lehet, hogy a szülés után meggondolja magát és mégis ő akarja felnevelni.
Van egy ilyen törvényszerűség, hogy amiért/akiért nagy áldozatot hozunk, ahhoz nagyon ragaszkodunk. A terhesség terhe és a szülés fájdalma ezt is kihozhatja belőle.
Goldmund73 - "Nos, úgy gondolom az örökbe adáshoz mindkét szülő beleegyezése kell." - ez ELVILEG természetesen így van, a gykorlatban is, HA ismert mindkét szülő, tehát apasági vélelemmel járó házasságban élnek, vagy van teljes jogú apasági elismerő nyilatkozat, esetleg folyamatban van apasági per. Minden más esetben az apa jogilag nem létezik, tehát a beleegyezése se kell. És hát az örökbe adók döntő része nem ebből a körből kerül ki.
Kérdező "Az érdekelne, hogy mi van akkor, ha valaki nem akar gyereket, de mégis rábeszélik a rokonok-ismerősök." - erre a legtipikusabb eset az, amikor a nő a férfi akarata ellenére megtartja a gyereket, mert "majd, ha a karjában tartja, majd..." - na ebből az esetek cc. 90%-ban az lesz, hogy a két ember megutálja egymást több életidőre, a gyerek meg vagy egy harcmezőn fog nevelkedni, vagy azzal, hogy a biológiai apja nem kíváncsi rá.
És persze, egy ilyen helyzetben lévő férfi egy másik alkalommal, egy közösen vállalt gyereknél teljesen másként fog viselkedni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!