Természetes az, ha valaki nem szeretne gyereket?

Ha nem akarsz, akkor nem akarsz.

Korrektül elmondtad a párodnak, még útjára is engedted volna, pedig biztos nem volt könnyű elhatározás.

Innentől már az ő térfelén pattog a labda, ő hozza a döntést, neked ne legyen lelkiismeret furdalásod.

Ha már a párod miatt és neki nem szülsz, akkor a szüleid miatt ne tedd!

Senkinek a kedvéért ne vállalj be egy olyan, több évtizednyi felelősséggel járó dolgot, amit valójában te nem akarsz. Ugyanis egyáltalán nem "nyilván", hogy "a legnagyobb szeretettel, oda figyeléssel és gondoskodással" nevelnéd fel, ne áltasd magad.

A címbeli kérdésre válaszolva: nem, egyáltalán nem természetes, de tiszteletben tartandó döntés.

Igen, teljesen természetes. Egyre több ember vállalja fel, hogy nem szeretne.

A te esetedben nem érzem azt 100%-osan, hogy nem szeretnél. Lehet, hogy csak a korod miatt van.

Én sem szeretnék gyereket, de én már pici gyerekkoromtól kezdve 100%-osan biztos voltam ebben, és most, 34 évesen sincs ez másképp.

A párkapcsolatban okozhat problémát a véleménykülönbség. Én már a kapcsolat elején tisztázni szoktam ezt a dolgot, bár vannak, akik ezt képtelenek felfogni. Mindegy, ez már az ő bajuk.

A szülők megint más tészta. Az enyémek nem szólnak bele semmibe, de nem is hagynám. Mindenki élje a saját életét, én sem ugatok bele abba, hogy más hány gyereket csinál vagy nem csinál. Magánügy. Az viszont, hogy más kedvéért menjél bele a gyerekvállalásba, miközben te nem akarsz, orbitális nagy baromság lenne.

Egyre természetesebb.

Erre és az elkövetkező világra?

Szia! Fogsz kapni hideget-meleget :) Szerintem olyan értelemben nem természetes, hogy elvileg a fajfenntartási ösztön dolgozik bennünk. Persze lehet, hogy vannak, akiknél ez alapból gyengébb vagy hiányzik. Meg persze olyan is van, aki racionálisabb érvek alapján nem szeretne. Valahol érthető szerintem. Mondom ezt úgy, hogy el sem tudtam volna képzelni soha, hogy nem lesz gyerekem.

Szerintem magadban kell ezt tisztáznod. Külső elvárások miatt ne vállalj gyereket.

Az olyanoknak mint Én, természetes ez, leginkább azért mert nem akarok én sem családot. Ebből kifolyólag én eddig két csajt engedtem el, mert láttam rajtuk hogy miután leültem velük erről beszélni, másnap már totál idegen volt a viselkedésük, mondom akkor menjél, keress mást.

A családban a nagyszülőnek, és Apámnak érthetetlen és elfogadhatatlan az amikor erről szó esik, és mindig vitával zárjuk le.

De ez is az öregek elképzelése miszerint felnősz, legyen családod, gyereked, mikor Apámnak mondom hogy nekem az az élet fontos amit most élek a hobbim stb, nem az hogy munka után siessek haza, még játsszak mondjuk 2 gyerekkel valamennyit, ne adj isten tanulni üljek le velük, erre a válasz ez az élet rendje, majd megszokod, én sem haltam bele. Itt már nem is mondom tovább az én dolgaimat mert meg sem hallja....

Anyu elfogadja, és Ő sose támadott, akkor sem amikor lezártam 2 kapcsolatom is. Nem félt az egyedülléttől, mert tudja hogy meg van mindenem, ellátom/fenntartom magam.

"Egyre természetesebb.

Erre és az elkövetkező világra?"

Miért, a pestis-, kolerajárványok, 30 és 100 éves háborúk idején jobb volt a világ?:-)

#8

Feltételezem a középkorban nem volt kérdés, hogy valaki akar e gyereket vagy sem, szült ha tudott haláláig.

A pestis meg kolerajárványokat meg nem lehetett előre látni.

Ellenben ahova most minden szempontból tendál a világ, azt pontosan lehet látni.

Itt billegünk a III.Világháború küszöbén, szemetet etetnek és itatnak velünk, mérgezik a testünket-lelkünket, felbomlóban van minden korlát, az emberek elidegenednek egymástól, ... áh, de minek is sorolgatom.

Ezt vagy látja valaki, vagy nem, de talán nem is a témához tartozik! ... vagy mégis?