Egy nő ha 50 felett szül, milyen gyermekkora lehet a gyerekének?

A körülöttem élők legnagyobb része 70 éves korára

- meghalt (főleg a férfiak)

- betegség miatt nem önellátó

Ez várna tehát egy 50 felett szülő pár gyerekére, mire leérettségizik. (Pl. egy ismerősöm azért nem tanulhatott tovább, mert a szüleinek az anyagi támogatására volt szüksége.) Vagy 20-on évesen kórházba járogatni és aggódni, hogy anyám / apám él-e még, az sem nagy mulatság.

Kicsi korában meg ott van a "erre ne is kérj, ehhez én már öreg vagyok" (amit én is, a barátnőm is rendszeresen "megkaptunk", pedig harmincasok voltak a szüleink, amikor születtünk).

Meg egy 60-as ember már nehezebben tart lépést a korral, nehezebben ismeri ki magát a legújabb dolgokban, így tanácsot is nehezebben tud adni.

Összességében nagyon önző dolognak tartom a szülő részéről.

Szerintem nem az életkortól függ hogy jó szülő lesz e valaki vagy sem.

Van aki 20-on évesen meg 60 évesen is rossz szülő lenne, van aki meg fiatalon és idősen is jó.

Az szerintem nem feltétlenül igaz, hogy egy fiatalnak több energiája lenne gyereket nevelni. Ránk kis korunkban mindig a nagyszüleim vigyáztak, anyám, apám meg egész nap dolgozott. Majd apám 30+ évesen munkanélküli alkoholista lett és 25 éves koromra elvitte az alkohol.

Azzal sem értek egyet, hogy valaki fiatalon tisztában lenne a világ változásaival. Vannak olyan "egyszerű" fiatalok, hogy csak csodálkozom. Szerintem 5 perc alatt azt is el tudnám velük hitetni hogy a föld lapos és a macskák mindent lelöknek a széléről.

Na meg ott vannak a főnökeim. 50-60 éves emberek. Rendszeresen sportolnak, világot járnak, üzleti élet miatt kifejezetten tisztában kell lenniük a "világ működésével". A cégünk vezetője elmúlt 60 éves, 4-5 ezer méteres hegyekbe jár túrázni.

Vagy ott van ellenpéldaként a több fiatalon gyereket vállalt ismerősöm. Az persze túlzás hogy vállalták, leginkább becsúszott. Most az mennyivel jobb? Mennyivel jobb egy gyereknek úgy felnőni hogy "Hát fiam/lányom miattad lőttek a fiatalságomnak". A legtöbb ilyen ismerősöm simán szétment a párjával, aztán a gyerek meg majd felnő valahogy.

Másrészt attól hogy valaki idős, még nem feltétlenül kell "csóró nyuggernak" lennie. Simán felépíthet olyan egzisztenciát hogy a gyereknek soha ne kelljen nélkülöznie.

Kezdjük az elejéről.

Maga a terhesség, a szülés irtó nagy maradandó károkat tud okozni még fiatal anyákban is, 50 felett már egyszerűen nem létezik, hogy ne csússzon be valami gebasz. Ebben a korban már nem alkalmazkodik olyan jól a szervezet a terhelésekhez.

Már csak ezért sem érdemes ilyesmin gondolkodni - arról nem beszélve, hogy nem lennék a gyerek helyében az első komolyabb vita alkalmával, mert biztos, hogy elő fog jönni a téma.

Következő: menopauza pici gyerek mellett? Hisztifesztivál... Nem tenne túl jót a kapcsolatuknak.

A kisgyerekek kegyetlenek. Még engem is zaklattak az anyámmal, hogy öreg, pedig ő akkor még csak a negyvenes éveit taposta. Szegény szégyellné magát, amikor megjelenik a nagymamakorú édesanyja.

Ott a generációs szakadék. Lehet akármilyen fiatalos valaki, ekkora korkülönbségnél egyértelműen lennének fennakadások.

A gyerek kamasz korára az anyjának már elkezdődnének az öregkori rigolyái. Mindenkinek vannak, még ha nem is mindenkinek annyira rosszak.

Egy ilyen anyuka már nem rugalmas, nem türelmes. Anyósom is, annyira könyörgött az unokákért, aztán 54 évesen nem bír vele egy napnál többet, estére szinte már könyörög, hogy vigyük már el, pedig ő kéri oda.

Ezeken kívül még ezernyi baj adódhat, ott van a közelgő halál gondolata is, ahogy fentebb említették.

Tudom, kegyetlen, de egy ilyen gyereknek csak rossz élete lenne, ha az ezernyi komplikációból csak két komolyabb lép be, már az is bőven megkeseríti.

Ha már a fiatal, fitt, egészséges terheseket leszóljuk ugye, hogy gondolkozzanak előre, mielőtt megtartják a gyereket, szerintem ez bőven vonatkozik egy érett, ötvenes nőre. Miből akarja támogatni a gyerekét ha véletlenül megszorul, a nyugdíjból? Ne magára gondoljon, hanem szerencsétlen gyerekre... már ha egyáltalán megmarad és egészséges lenne. A természet már nem szereti az ilyen kései anyukákat.

Végtelenül önző az a szülő, aki 50 fölött vállal gyereket. Ha eddig nem volt lehetősége vagy nem akart, akkor most már vessen keresztet rá és ne hozzon mást nehéz helyzetbe.

Kezdjük ott, hogy nagyon megnő a kockázata annak, hogy a gyerek nem lesz egészség. Továbbá a szülés közben is sokkal könnyebben lép fel komplikáció főleg, ha első baba lenne. Szüljön bárhogyan is. Amikor kamasz lesz, akkor már bőven 60 fölött lenne a szülő és ugye a kamaszkort még fiatalon is nehéz kibírni, hát még egy 60 fölöttinek?

A gyerek pedig azt látná, hogy a szülője simán elmehetne nagyszülőnek. Annak fog majd örülni, ha a szülei még képesek lesznek elmenni az esküvőjére. Arról már nem is álmodhat, hogy majd az ő gyerekének segíteni fognak.

40 felett is necces, de 50 felett már igazi kőkemény önzőség.

Én megtiltanám, ha tehetném.Az orvosok se ajánlják, hogy egy nő 50+ korban szüljön.

Vagy sajnálni fogják a gyereket, vagy gúnyolni az odztálytársai. A szülő, meg lehet szégyenkezni fog. Legalább lehetne tehetős, fiatalos kinézetű, és gondolkodású, energikus, türelmes,és persze makkegészséges,ezek talán valamit javíthatnának a helyzeten. De az is, ha lenne már felnőtt gyereke, vagy esetleg a párja fiatalabb lenne.

"Meg egy 60-as ember már nehezebben tart lépést a korral, nehezebben ismeri ki magát a legújabb dolgokban, így tanácsot is nehezebben tud adni.

"

Egy tanult, érdeklődő ember pont hogy jobban kiismeri magát és a tapasztalata is nagyobb.

Feltehetően türelmesebb, mint egy huszonéves.

Leginkább a pár beállítottságán, életfelfogásán múlik, hogy milyen szülők lesznek, mint fiatalabb korban is.

Nagynéném 17 évvel idősebb anyukámnál, és jobban eltudok vele beszélgetni, fiatalosabb, sokkal jobban képben van a dolgokkal, pedig anyum sem öreges, csak nem érdeklik bizonyos dolgok.