Utal az apam. Mit tegyek?

Mielott elkezdenetek, hogy tulreagalom es majdnem mindenkivel elofordul ilyen erzes, olvassatok el...

Barmit csinalok, barmit teszek, az a szemebe csak rossz es verlazito lehet. Zavarja ha tul sokat vagyok a szobamban es ha tul sokat ulok a nappaliban. Zavarja ha sokat beszelek es az is ha szotlan vagyok. Mostmar eljutottunk oda, hogyha szamara nem tetszo modon nezek (idezem:"satanian es undoritoan!") maris uvolt es olyan szavakkal illet, amitol a szivem szakad meg, mert barmennyire is gyulolom, ihy az evek elteltevel, megis az apam. De mikor azt mondja, "te csak egy k*csog taknyos vagy!" es "Ilyen kis f***szopo gyereket, mint te meg nem lattam b+!" akkor elszall az osszes irant erzett szeretetem. Es ez 5.es korom ota igy megy.

Az ido elteltevel "erosebb" lettem, mar tobb beszolast kibirok siras nelkul. Mindig azt hiszem, hogy mar mar megszoktam, aztan rajovok, hogy ez rohadtul nem igy van. Nem birom mar tovabb, borzaszto erzes, hogy nekem nincs apam, nincs ki elvigyen edzesre, nincs ki szekaljon a fiukkal, nincs ki ugy viselkedjen velem, mint egy apa a lanyaval. Pitianer dolgok ezek, de nekem mindennel tobbet ernenek! :(

Anya azt javasolja, ennyi ev utan, hogy jatszam meg magam. Mosolyogjak, ha ott van es legyek mezes-mazos vele. De egyszeruen keptelen vagyok ra. Megertenem a haragjat, ha visszaszologatos lennek, de nem merem megtenni, sose szolok vissza es nem feleselek ha valami nem tetszik, mert a vegen kepes megverni...

Ti mit tennetek a helyembe? Mert en mar k**vara nem tudom...

16/L