Miért utál a saját apám?

Van testvéred?:)

Lehet az a baja, hogy amikor megszülettél fiút várt és nem lányt??

Ideje "önállósítani" magadat. Ez nem azt jelenti hogy elhagyd az apádat, csak nem osztasz meg vele dolgokat, kevesebb ügyedbe avatod be. Ettől még lehetsz hozzá kedves és a lánya maradsz, de érezze -ha egyáltalán észre veszi- hogy te már nem vagy olyan "kislánya" aki mindent elmond és megoszt vele. Hidd el, ha igazán szeret, ő fog kérdezgetni és hiányát érzi hogy már nem hall tőled olyat és annyit mint azelőtt. Az öcsédre ne irigykedjél, ő fiú és sajnos az apák nagy része fiúpárti, ha két neműek a gyermekei. Én is lány és fiuk apja vagyok, átéltem velük hideget és meleget, van tapasztalatom. Nehéz az emberi természetet kiismerni, még ha közeli rokonról van is szó. Légy vidám, és próbálj naplót írni, vagy ha van olyan közeli barátnőd, neki elmondani amit apádnak mondtál eddig el. Tudom hogy nehéz a fiataloknak elviselni a szüleiket és képzeld attól függetlenül hogy én is apa vagyok meg tudom érteni őket. Inkább én hallgatok ha látom hogy rossz passzban vannak, vagy szó nélkül megteszem amit már ők mondani sem mernek, csak hogy elviselhetőbbé tegyem a kapcsolatunkat. Néha engem is undoknak tart a lányom, aztán kibékül velem. Ez így megy egy ideje, de hát ilyen kórban van, nekem meg el kell viselnem -panasz nélkül. Fel a fejjel, az élet mindet megold, csak jól kell hozzáállni a nehézségekhez. Ha akarsz írj priviben.