Elegem van anyambol, koltozni akarok! Mi legyen a kutyaval?
23 eves lany vagyok. Anyammal elek. Igazabol sose volt olyan jo a kapcsolatunk.
Minden mozdulataval, szavaval hihetetlenul folidegesit. Folhiv a munkahelyemen apro jelentektelen szrsagok miatt, nincs tekintettel a masikra, undorito szokasai vannak, tojik mindenre, szamon ker a penzemrol, kiabal.
Elegem van belole.
Egy kisvarosban elunk, amihez igazabol semmi kozom. Utalok is itt elni. Egy nagyobb varosba jarok dolgozni, ott csinalom a jogsit is. Igazabol teher nekem itt lakni, bejaras is nehez.
Viszont, van egy kutyam, nagytestu, aki a kertben lakik es nagyon szeretem.
Nelkule nem koltoznek,viszont anyam tojik a fejere. Ha nem alszok itthon, nem eteti, nem ad neki inni, mindig megkoti ha en elengedem. Ha lennek itt, oda adna valakinek, ezt mar mondta. Az a baj, hogy panelba nem igazan engednek haziallatot, foleg nem egy 35 kg-os kutyat , akit igazabol nem is szivesen tartanek a 4 fal kozott. A kiado kertes hazak pedig iszonyat dragak.
Az idegeneket nem szereti, morog rajuk.
Anyammal viszont nem hagynam, mert soha tobbet nem latnam, akkor inkabb szenvedek itt. Azert tettem fel a kerdest, hatha van otletetek ezzel a helyzettel kapcsolatban, mert mar nem birom idegileg.
Nem szeretnem bizonygatni neked, milyen problemakkal jarok pszichológushoz 2 eve draga anyam miatt. De ha ennyire nem birod ki, akkor tessek: koztuk van a tulzott agresszio, hirtelen duhkitores, szorongas es egyebek. Csak egy kisebb pelda, hogy megertsd.
De mivel nem errol szolt a kerdes, nem magyarazkodok tovabb
Koszonom a valaszokat, keresni fogok ilyej kutyas csoportokat!
"Soryg nevű felhasználó válasza:
A reakciódat látva, nem is biztos hogy anyukáddal van a gond..."
Barom!!!
Nálam ugyanez a helyzet, csak nekem egy 13 éves angol agaram van. Én se terveztem meg 10 évesen az egész életemet betűről-betűre. Nem tudhattam, hogy a szüleim elválnak, a mostohám meg felizgul rám, amiért anyám engem hibáztat... Pedig milyen egyértelmű és előre kiszámítható volt, nem?
Visszakanyarodva: jövő héten költözöm albérletbe, a séma ugyanaz lesz, mint itt, reggel elmegyek vele futni 1 órát, hazaérve délután dettó, este nyugis séta (mindenki visszautasított azzal, hogy egy agár nem való lakásba). Ezt elmondtam az albérlet-kiadónak is (ő azt kérte, hogy vigyem magammal), hogy nagy változás nem történik. Megcsináltunk pár alapvető parancsot (ül, fekszik, marad, lábhoz stb.), hogy lássa mennyire szófogadó. Végül kiadta emberi árért :) Persze ezt nem 1 hónap alatt találtam meg, jó fél éve próbálkoztam, hogy találjak olyan albérletet olcsón, ahova vihetek kutyát is.
Figyu! Ha le van fárasztva a kutya, akkor nem lesz baja a lakásban. Rengeteg kutyás albi van, a facebookon vannak erre speciális csoportok is. Ha a kutyád nem rombol, szobatiszta, akkor nem lesz semmi baj. Vannak kutyás ismerőseim akik átmenetileg panelban laknak, simán elvannak a kutyák.
Nem tudom a tiéd milyen, de mi egy német juhászt cipelünk magunkkal rendszeresen 1-2 hétre nyaralni és bizony van, hogy rossz idő esetén bent van egész nap a szálláson, pedig alapvetően kerti kutty. Abszolút jól viseli.
A kutyánál a szülő a hibás.
Nekem rimánkodhatna akárhogy a gyerekem, nem kapna kutyát, többek között épp ezért. Mert a fene sem tudja, hogy 5-6-10 év múlva hol lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!