Ti mit tennétek ha a gyereketek ebbe a helyzetbe kerülne?

Nem tudom, miért kell egyből oltogatni a kérdezőt. Ti mind voltatok 9 hónapig távol diákként?

Miért gondoljátok, hogy itthon is életképtelen lenne a munkájában a jövőben?

A kérdező eleve írta, hogy depresszióra hajlamos, nemrég gyógyult ki belőle, nekem inkább az a véleményem, hogy ELŐTTE kellett volna nagyon meggondolni, hogy egy ilyen cserediákosdit bírni fogsz-e lelkileg.

Mi az a "minden", amit megpróbálták, hogy jobb legyen, jobban érezd magad?

Ahogy korábban is írta valaki: tényleg nem mindegy, hogy hány éves vagy, ettől is sok függ. Illetve: fiú vagy vagy lány? Ez sem mindegy.

Hiányos az infó, amit megosztottál velünk.

Számomra érthetetlen, hogy - ismerve magadat - miért vágtál ebbe bele. Sőt, ha depressziós voltál (pszichiáter vagy pszichológus diagnosztizálta és gyógyszerrel/pszichoterápiával kezelte), akkor szüleid is gondolhattak volna arra, hogy ez így nem lesz jó.

Gondolom középiskolás korú vagy. 9 hónap távollét egy idegen országban, pláne osztálytársak, otthoni barátok nélkül, nagyon-nagyon sok még egy egészséges lelkű gyereknek is.

Mivel szüleidnek is megvan a felelőssége abban, hogy rossz döntést hoztál, ezért szerintem nincs okuk kizárólag rád haragudniuk, ha hazajössz.

Amit érdemes végiggondolnod, kiderítened:

Tudod itthon a tanulmányaidat év-vesztés nélkül folytatni? Ha nem, az amellett szól, hogy próbálj minél tovább maradni. Van-e esetleg értelme karácsonyig kihúzni, akkor úgyis hazajönnél, és annyival többet profitálhatnál a nyelvtanulásból.

Egyébként nem is értem, hogy van ez a 9 hónapos cserediákság. Testvérem gyerekei is voltak cserediákok német nyelvterületen, de az két hétre szólt. Annyi egy középiskolásnak buli. 9 hónap az száműzetés, ha nem extra nyitott.