Hogyan tegyem meg a lépést ha félek és önbizalomhiányos vagyok?

Megpróbálom nagyon röviden lényegretörően megfogalmazni:

A lényeg, hogy elszeretnék költözni otthonról. Évek óta már sok mindent átéltem szüleimmel és nem bírom már itt tovább ki. Elég volt. (Részeg alkoholista majd öngyilkos apa, idegbeteg nárcisztikus anya, késsel támadás egymásra, nevelő apa sexuális zaklatás stb.)

Nem engedtek főiskolára, nem írták alá a papirjaim, elmentem dolgozni ahonnan 2 év után leépítés miatt elengedtek (a gyár csődbe ment). Vettem magamnak 1 saját kutyát (a beleegyezésükkel) de most 3 éves és el akarják adni vagy altatni (semmi baj vele tényleg, rendes, szobatiszta, szófogadó és gondozom) Mondjuk nem is bánnám mert nevelő apám idegbeteg és gyakran megveri amikor azt hiszi nem lássuk.

Nevelésem miatt és ahogy felnőltem félek mindentől, nem volt még kapcsolatom, nem merek kiállni magamért, behódolok nekik, hagyom, hogy piszkálljanak, csúfoljanak stb. Egyszerűen nem megy. 22 éves létemre minden este sírva alszom el.

Mindig helyettem döntenek, nem lehet saját véleményem, már csak 3 ember vagyunk akik kényszerből együtt élnek.

Keresgétel házakat amiket anyagilag jelenleg megtudnék venni és 2 évig kihúznám probléma nélkül. Viszont félek lépni, félek a következményektől, attól, hogy hogyan mondjam el nekik. Pakoljak és csak mennyek, vagy mi legyen???