Hogyan tegyem meg a lépést ha félek és önbizalomhiányos vagyok?
Megpróbálom nagyon röviden lényegretörően megfogalmazni:
A lényeg, hogy elszeretnék költözni otthonról. Évek óta már sok mindent átéltem szüleimmel és nem bírom már itt tovább ki. Elég volt. (Részeg alkoholista majd öngyilkos apa, idegbeteg nárcisztikus anya, késsel támadás egymásra, nevelő apa sexuális zaklatás stb.)
Nem engedtek főiskolára, nem írták alá a papirjaim, elmentem dolgozni ahonnan 2 év után leépítés miatt elengedtek (a gyár csődbe ment). Vettem magamnak 1 saját kutyát (a beleegyezésükkel) de most 3 éves és el akarják adni vagy altatni (semmi baj vele tényleg, rendes, szobatiszta, szófogadó és gondozom) Mondjuk nem is bánnám mert nevelő apám idegbeteg és gyakran megveri amikor azt hiszi nem lássuk.
Nevelésem miatt és ahogy felnőltem félek mindentől, nem volt még kapcsolatom, nem merek kiállni magamért, behódolok nekik, hagyom, hogy piszkálljanak, csúfoljanak stb. Egyszerűen nem megy. 22 éves létemre minden este sírva alszom el.
Mindig helyettem döntenek, nem lehet saját véleményem, már csak 3 ember vagyunk akik kényszerből együtt élnek.
Keresgétel házakat amiket anyagilag jelenleg megtudnék venni és 2 évig kihúznám probléma nélkül. Viszont félek lépni, félek a következményektől, attól, hogy hogyan mondjam el nekik. Pakoljak és csak mennyek, vagy mi legyen???
Ha már venni is tudsz, vegyél és indulj el, gondolj arra, hogy ott este nyugodtan aludhatsz, csend lesz, béke...
Vagy, azt várod, hogy itt valaki parancsba adja: Gyerünk, tedd a vágyad s legyél boldog!!!
Nagyon jó, amit írtok, igazatok van, h menjen. Csak az a gond, h sokan talán nem tudjátok, milyen éveken át terrorban élni, elnyomva lenni... Menne ő is, tudja, h ez jó megoldás, de a félelem gúzsbaköti, sőt még bűntudata is van. Túl hosszan kellett ezt elviselnie, már kiölődött belőle az a természetes reakció, h stressz esetén meneküljön, ehelyett megvan dermedve.
Szedd össze minden érődet kicsi lány. De, ne akarj egyedül lenni, keres társbérletet-szoba bérlést más fiatal lányokhoz csatlakozva. Vmi nagyvárosban, mondjuk Budapest. És persze, munkát, ott az is van. Es persze, tovabb is tanulhatnál aztán, ba megnyugodtál-beilleszkedtél, felnőtt vagy, nem eltartott, igy aztán senki engedélye nem kell.
Ne félj, az első lépések a nehezek. Hajrá!!!
Én hasonló környezetböl léptem le 23 évesen. Már addig is kb estig egyetemen voltam, csak ne kelljen hazamenni, de akkor összejöttem exemmel.lett munkám és AZONNAL csomagoltam.
Most 28 vagyok, ezer km-re élek és kb soha nem nézek a "családom" felé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!