Hogy tegyem túl magam rajta?

Lehet, hogy kegyetlenül hangzik, de most elsősorban ne magaddal foglalkozz, hanem az édesanyáddal. Legyél sokat vele, amíg még lehet. Használd ki az időt, kedves légy vele. Érezze, hogy nagyon szereted. Ennél többet nem nagyon tudsz tenni. Neked is kell az az érzés, hogy mindent megtettél érte, amit lehetett. Most tehát ne magadat sajnáld, hanem vele tölts sok időt.

Persze értem, hogy neked is jólesne, ha valaki vidítani, de a lelki békéd szempontjából is az a jó, ha most Te nyújtasz vigaszt édesanyádnak és az egész családnak. Légy erős!

Hasznald ki az utolso pillanataidat anyukaddal, legyel sokat vele mindenkepp! Nagyon sajnalom kerdezo, ami tortenik veled, en az apukamat vesztettem el par eve, de elbucsuzni sem tudtam tole, mar komaban volt amikor odaertunk. Szoval tenyleg legyel nagyon halas, hogy elmondta es nem kell jonnie egy hirtelen "meglepetesnek"

Es hidd el, anyukad lehet nem lesz koztetek sokaig, de sokkal jobb lesz neki, nem fog szenvedni tobbet

Marha szar lesz, igen, fájdalmas és mintha egy kicsit ti is meghalnátok vele.

De használjátok ki, míg életben van, próbáljatok még beszélgetni vele és nem a betegségéről, hanem anya-lányás dolgokról.

Én 13 voltam, mikor anya meghalt hosszú betegség után. Pokol volt az első időszak, hiányzott, apa bezárkózott, így muszáj voltam magam összekapni, vagy baj lesz.

Aztán ahogy telt az idő, lassan enyhült a gyász, a fájdalom, de a szülinapján és a halála évfordulóján mindig szomorkodok és csendes vagyok.

Sokszor jut eszembe, de a jó emlékek, amik mosolyt csalnak az arcomra.

28n

Így van, használd ki az utolsó pillatanokat anyuddal, legyél vele mindig és amikor csak tudsz.

Segíts neki amiben kell, lesd minden kivánságát, és tudasd vele hogy szereted :)

Remélem, hogy anyukád minnél hamarabb meggyógyul. Kitartást!!!!

Nagyon sajnálom. :(

Ez egy pokoli időszak lesz az életedben.

Jól írják a többiek: míg csak lehet, legyél vele minél többet. Lehetőleg ne előtte sírj, próbálj beszélgetni vele hétköznapi dolgokról, amennyire a helyzet engedi.

Amikor viszont nem lát, és úgy érzed, sírj nyugodtan, vagy ami jön.

A halála egy újabb sokk lesz, de valahol megkönnyebbülés is olyan szempontból, hogy nem fog már szenvedni. Ezzel együtt rettenetes lesz, ezen nincs mit szépíteni.

Az idő fog tudni csak segíteni neked. Majd. Apukáddal és testvéreiddel már most, és később még inkább össze kell fognotok, támogatni egymást, segíteni egymásnak, próbálni úgy élni, hogy anyukád mindig büszke lehessen rád, rátok. Még ha nem is lehet veletek.

Az első év lesz a legnehezebb, miután elveszítitek. A hiánya soha nem múlik el, de az idő koptatja szépen lassan a fájdalmat.

Amellett, hogy kisírod magad, ahányszor csak kell, muszáj a hétköznapi életet erőltetni, ezzel elkerülhető a teljes összeomlás. Az iskolát, a napi tennivalókat, hobbit, sportot. A sport, a fizikai kifáradás is nagyon jót tesz.

Sok erőt és kitartást kívánok neked, nektek.

10 voltam amikor anyu tüdőrákban elhunyt, így átérzem a helyzetedet. Az elején fáj, meg kell gyászolni. De egy idő után megszokod a helyzeted, megszokod hogy nincs ott anyukád a mindennapjaidban. Az élet megy tovább

17l