Az édesapám elhunyt, hogy tegyem magam túl rajta?

Fogadd őszinte részvétem a téged ért tragédia miatt!

Nem hangzik szívtelenül, hogy miközben ez a veszteség ért, tudatában vagy annak, hogy az élet kegyetlen és megy tovább, helyt kell állnod akkor is, ha a magánéletedben ilyesmi történik.

Először is, talán jót tenne egy nagy beszélgetés valakivel, aki őszintén meghallgat, aki előtt kiengedheted a fájdalmad és a dühödet is, hogy megszabadulj kicsit a feszültségtől, ami ilyenkor óhatatlanul keletkezik.

Nyilván édesapád sem szerette volna, hogy az érettségit elhanyagold, bármi történjen is. Próbálj meg egy napot lazítani, beszélgetni, feszültséget kiengedni! Akár menj el édesapád sírjához is, és "beszéld meg" vele, hogy neked mennyire fájnak a történtek, de tanulnod kell. Vigyél egy héliumos lufit és engedd el utána, ott, a sírnál! (NE nevess, kérlek, ez komoly dolog. Terápiákon is eredménnyel alkalmazzák.)

Utána pedig, másnap, kezdj el tanulni, kis adagokban, sok szünettel. Nem lesz baj! Sok erőt kívánok neked!

Teljesen megértelek. Ehhez sajnos idő kell, sok idő, hogy feldolgozd. Mondd el az osztályfőnöködnek, mert tudnia kell.

Próbáld magad kisírni, hátha kicsit jobb lesz, és most muszáj tanulnod, muszáj teljesíteni, mert Édesapádnak is ez okozna örömöt.

Keress valakit, akinek a vállán szó szerint kibőgheted magad. (Nagyon sokat segít, a "fiúk nem sírnak" tabura,meg tegyél magasról).

A temetés sokat segít.

Az érettségit azért csináldd meg, hogy édesapád buszke lehessen rád.

Nekem ezek segítettek (igaz, sírni csak écek múlva tudtam) 48 f