Van, aki nem gondol a gyerekére, mint befektetésre? És ha igen, akkor miként gondol rá?

Engem azért akartak, hogy legyen valaki, aki majd véghezviszi a beteljesületlen álmaikat, és büszkék lehetnek rá.

Az öcsémet azért, mert rájöttek, hogy engem elrontottak, és meg akarták próbálni újra (végül is sikerült, az öcsém nem ilyen elcseszett).

Anyagilag semmi haszon nincs benne, ezt nagyon jól tudom, kismilliószor az orrom alá dörgölték, mennyibe kerülök. De tulajdonképpen befektetésnek számít, hiszen valamit várnak cserébe a pénzükért, és nem azt, hogy jó ember legyek (ezzel a megoldással teljesen ki lennék békülve).

Mikor elolvastam a kérdést nagyon megdöbbentem! Soha nem jutott eszembe ilyesmi. Számomra a szerelem, boldogság, házasság, gyerek összetartozik, így teljes egész, ez a család.

Igaz mikor én menyasszony voltam a barátnőm teherbe esett. Egyetemisták voltunk. Egy kötetlen, beszélgetős, pszichológiai jellegű órán közölte, hogy ő bizony férjhez megy az adókedvezmény miatt, de szerinte hülyeség az egész. A vacsora, menyasszonyi ruha, koszorúslányok stb. csak nagyképűsködés (magamra vettem, igaz nem emiatt, de megszakadt a kapcsolat).

Kedves Kérdező! Nekünk a gyermekünk a legfontosabb, a férjemnek és nekem is az a legnagyobb boldogságunk mikor az arcán mosolyt làtunk, mikor a pici kezével megérint, megölel, imádom beszippantani az illatát, ránézek és valami elmagyarázhatatlant érzek. A születésével semmilyen plusz anyagi forráshoz nem jutottunk, mindent igyekszünk normàlis keretek között megadni neki, nem spórolunk rajta. Mindenből a jobbat vesszük neki. Amióta van azért élünk, hogy boldoggá tegyük az életét, ő a miénket tette azzá. És az, hogy ő gondoskodjon majd rólunk idősen? Na azt nem!!! Azért szültem, hogy éljen és nem azért, hogy feláldozza magát. Remélhetőleg 25-30 év múlva ő is családot fog alapítani. A felesége és a gyerekei legyenek az elsők neki.