Ti megkérnétek a fiatok hogy menjenek többet hozzátok?

Ha tudsz kötni vagy horgolni, akkor készíts a babának valamit.

Ilyen téren én szerencsés vagyok, mert anno megtanultam kötni, horgolni, goblenezni édesanyámtól és ha lesz unokám elhalmozom ilyenekkel.

Egy kis takaró kijön 2 matring fonalból, és kb 2000 forintból.

De egy matringból kis cipő és kis sapka is kikerül. Ez így egy ezres.

De egy jó almáspite a menyednek 500 forint mindennel együtt.

Szerintem hívd fel, hogy holnap sütnél valamit és átmennél.

Szerintem ez nem jó viszony, amit írsz.A jó viszony nem ilyen. Másrészt nem az ajándék a lényeg, bár nem tudom elhinni hogy 7 hét alatt még semmi apróságot nem tudtál volna venni a babának, egy kis csörgőt, plüsst.Amúgy is a 9 hónap alatt is felkészülhettél volna rá.Vagy vihetnél kis főtt kaját, ilyenkor az anyának ez nagy segítség.Hiszen enni is eszel azóta, azt is pénzért veszed.Felajánlottad hogy segítesz nekik ha kell?

Egyáltalán hogy bírod, hogy nem látod a picit? Mikor szinte naponta változik, nagyon tündérek ilyenkor.

És egyáltalán hogy gondolod hogy még ők szaladgáljanak utánad egy ilyen picivel, mikor azt látják téged nem érdekel az unokád? Hát én mikor az én gyerekeim születtek, és anyósom ennyire nem akarta volna látni az unokáját, és semmiben nem akart volna segíteni, biztos halálra sértődtem volna! Pedig nem volt teljesen felhőtlen a viszonyunk, de rettenetesen rosszul esett volna ekkora közömbösség!

No most akkor leírom, nálunk ez hogy történt, mivel én is nagymama lettem 2 éve.Én már a 9 hónap alatt is teljesen megbolondultam, hogy unokám lesz.Mikor megszületett, menyemet mindennap bementem megnézni kórházba, egy pillanatra csak, de olyankor mindig láttam 1 percre a picit.Mikor hazajöttek, megkérdeztem, hogy szeretnék: szeretnék segíteni nekik, de csak ha akarják és amit akarnak.Bármit csinálok, főzök, vásárlok, mosok, vasalok nagy örömmel, de zavarni őket nem akarom.Abban maradtunk, minden reggel szólnak, aznap miben tudnék segíteni. Így is volt.Volt olyan nap, nem kellett segíteni, de felhívtak hogy szaladjak már át, nézzem meg a picit hogy fürdik.Én mindennap láttam az unokámat.Ők sem járkáltak jó ideig, már 3 hónapos volt, mikor először hozzánk jöttek.

Azóta főleg ők jönnek, én havonta kb.3-4-szer, de ők szinte naponta beugranak, unokám sokat itt van nálunk.Nagyon jól működik köztünk a dolog, muszály őszintének lenni, mindent megbeszélni.

Szóval szerintem nagyon rossz a kapcsolatotok, nem az a jó kapcsolat ha nem vagytok haragban.Főleg ha ilyen közel laktok.

Ne várd őket, mondd meg, eddig azért nem mentél, mert nem akartál zavarni, vártad őket, nem volt ajándékra pénzed, nagyon szeretnéd látni a picit rendszeresen, stb.De ezt őszintén és hitelesen mondd!

És tényleg törekedj a jó viszonyra, és tegyél azért, hogy lássák, érdekelnek.

Hát én a kisbabámat nem ráncigálnám sehová csak azért, mert anyós bebeszélt magának valami baromságot és nem jön.

Egyébként felhívod a MENYED (ugyanis ő van otthon napközben, szoptat, stb.) és megkérded, mikor ugorhatnál át.

Ez most olyan, hogy "nekem nincs kedvem menni, mászkáljanak ők".