Szülők! Megkérnétek a nagykorú gyereketeket, hogy költözzön el, ha nem olyan szakra megy egyetemre, amit ti támogatnátok? Hanem a saját feje után megy és maga old meg mindent, viszont ti nem értetek vele egyet.

Eszembe nem jutna, még csak hasonló sem.

Azt az egyetemet választotta a fiúnk, amihez kedve volt, még javaslat szintjén sem szóltunk bele.

Soha nem erőltetném rá a gyerekemre azt, hogy legyen ügyvéd, ha ő tűzoltó szeretne lenni, hiába keresne az előbbivel valószínűleg sokkal jobban.

Tanuljon annak, aminek szeretne, amit szeret csinálni, ami érdekli és a jövőben tud is vele mit kezdeni. Én ebben támogatnám.

Szóval dehogy költöztetném el a gyerekemet ezért.

Szóval hibásnak kéne lennie azért, mert mer egyedül dönteni a SAJÁT sorsáról?

Ne viccelj már...

A kérdésben ott van a válasz: maga old meg mindent.

Te boldog lennél, ha ő nem lenne boldog?

Miért tanuljon valamit éveken át, amit úgysem élvez/nincs hozzá tehetséges/türelme/nem szereti?

Ostobaság.

Te, vagy az illető, akiről beszélsz és így bánik a gyerekével, túl van az egyetemi évein, és most a sajátján a sor, hogy elmenjen és azt csinálja, amit szeret, nem pedig azt, amit anyu vagy apu tanult. Amit ő.

Mert neki is van saját élete. Még szép, hogy nem a tiédet szeretné élni.

Örülj, hogy van életcélja, hogy egyáltalán akar menni és esélyes az egyetemre.