Jogosan esett rosszul?

#7

4-es vagyok és ha már így megszólítottál és elmesélted nekem, hogy mivel jár a beteg szülő ápolása, akkor hálából én is mesélek neked valamit!

33 éves koromtól 55 éves koromig ápoltam a szüleimet.

Anyám vastagbélrákban halt meg 3 év éjjel-nappali ápolásom után, majd az apám kapott 2x agyvérzést.

40 évesen műtötték először a gerincemet, majd 45 éves koromban másodszor, jelenleg a gerincemben van 2 újabb sérv és a nyaki szakaszon 3, ami viszont a fokozott műtéti kockázat miatt nem műthető.

A 90 kg-os magatehetetlen apámat emelgettem 3 hetes gerincműtéttel, majd kapott egy agylágyulást és azt sem tudta sokszor, hogy ő kicsoda.

Viszont az odaadó ápolásomnak köszönhetően viszonylag felépült, talpra állt és egy szál inkontinencia betétben elcsavargott, Budapesten a Nagykörúton, miután megette a félig főtt kutyakaját és összekente kakával a lakást.

55 éves voltam amikor meghalt, feladtam a karrierem (mert bizony volt karrierem) tönkrement a házasságom, a gyerekem elmenekült otthonról.

Szóval te nekem nem tudsz semmi újdonságot mesélni!

Egy biztos, én már régen MEGTILTOTTAM a gyerekemnek, hogyha velem valami történne, beáldozza az életét!

Vannak erre megfelelő intézmények, nyugodtan tegyen be oda, akkor nyugodtan fogok meghalni.

Nem azért adtam neki életet, hogy azt be is áldozza nekem!

Előző, (11-es) vagyok

... és csak úgy mellesleg, én is inzulinos cukorbeteg vagyok, de magamnak adom be az inzulint.

Sokszor már azt sem tudtam, hogy beadtam vagy sem, annyira kikészültem lelkileg és fizikailag.

Ezért vezetek egy kis füzetet és ha beadom az inzulint, húzok egy vonalat.

Hát így!

A 20:55-ös leírt mindent, amit itt lehetett, le a kalappal előtte, hogy ezt végigélte, és emellett racionális tudott maradni a saját gyereke érdekében, és őt felmentette ezalól a teher alól.

Nagyon nehéz helyzet, mert a gyerek jó esetben szereti a szülőjét, segíteni akar. De vannak esetek, amikor ez a segítség az életed feláldozását jelenti. Te beleestél ebbe az örvénybe, a nővérednek volt annyi esze, hogy lelépett. Igenis jogosan esik rosszul az apád megjegyzése, mert ő az édesanyád társa, neki kellene mindazt tennie, amit most te teszel. Neked max besegíteni lenne dolgod, nem feláldozni az életedet. Kegyetlen dolog, de meddig akarod ezt csinálni, meddig lesz szünetelve a hallgatói jogviszonyod, amíg anyukád meg nem hal? Vagy akkorra ott lesz az alkoholtól tönkrement apád, meg el is lesz annyira kényelmesedve, hogy mire tőle is "megszabadulsz", ott állsz majd jövedelem, munka végzettség, meg emberi kapcsolatok nélkül az életed alkonyához közelítve, tönkrement egészséggel. Nem azt mondom, hogy ne segíts, hanem hogy más megoldást kell keresni, olyat, ami nem egyenlő azzal, hogy te ilyen fiatalon tönkremész fizikailag, és saját élettől is megfosztod magadat. Az nem szülő, aki elvárja az ilyet, hanem rabszolgatartó.