Tényleg nagy kérés hogy hallgasson meg? Ti mit tettetek volna? Jogosan esett rosszul?

Átmentem a szüleimhez és szerettem volna beszélgetni, elmesélni hogy kaptam egy jobb állást, úgy néz ki hogy így új albérletbe is tudok menni. Megkérdeztem, hogy zavarom-e őket. Nem. Apukám leült,neki elkezdtem mesélni a dolgokat, beszélgettünk. Anyukám akkor jött haza a boltból, egyből ment pakolni, megvártam míg elpakol stb. Beszélgettünk tovább közben, gondoltam akkor Anyukám is figyel, majd leül ha bejött. Helyette elkezdett a nappaliban pakolni és egy szatyorból ruhákat előszedni hogy kitől kapta őket. Bólogattam, de hát fogalmam nem volt hogy ki az akitől kapta, a piacon ismerte meg az illetőt, még személyleírást is adott, de én sose jártam azon a piacon... Apukám is csodálkozott hisz úgyse fogom érteni.. Semmit nem reagált arra amit én mondtam. Megkérdeztem hogy elmeséljem újra, hallotta? Erre felcsattant hogy hallotta, szóról szóra el tudja ismételni és mit csináljon, üljön le és hallgasson meg?! Mondtam hogy igen, örültem volna neki ha közben rám figyel kicsit, nem elismételnie kell hanem valamit reagálni rá. Erre azt mondta hogy mit reagáljon?!

Ekkor felálltam és közöltem hogy az örömömet akartam megosztani vele, megköszöntem apukámnak hogy ő meghallgatott és érdekelte, majd elmentem. Nekem ez nagyon rosszul esett! Egyrészt hogy közbevágott, mert ha valaki elkezd valamit nem vágok közbe, ha igen akkor bocsánatot kértek és hagyom hogy végigmondja, másrészt hogy még ő sértődött meg hogy mit mondjon, tán meg kéne hallgatnia?!