El tudnád fogadni, ha a gyereked homoszexuális lenne?

Ezt a kérdést nem itt kéne kiírni, kérdező. Ezt az oldalt a tinik uralják, és merőben más feltételes módban elfogadni valakit, és megint más a vasárnapi ebédhez leülni vele.

Szerencsére engem nem érint a kérdés, minden gyerekem boldog (és hetero) párkapcsolatban él, de ha ilyen filmet látok, gyakran elgondolkodom, hogyan tudnám tolerálni. Egy apának ez iszonyatosan nagy teher, ezt jó, ha tudod. Saját maga csődjének tekinti. Saját alkalmatlanságának, sikertelenségének. Évtizedeket áldozott a gyerekére, lemondott a saját életéről, hogy a gyerekének meglegyen mindene, és mégsem sikerült elérni, amit mindenki másnak igen. Persze előbb-utóbb lenyeli a békát, de alighanem egész életében boldogtalan lesz. Még ha nem is mutatja.

Én nem ítélem az ilyen embereket. Ha a gyerekem lenne, meg pláne nem.

Ha már régóta párkapcsolatban vannak, akkor az azt jelenti, hogy tényleg szeretik egymást. A párja, az a párja. Ha ő választotta, rossz ember nem lehet (az esetek túlnyomó többségében). Szereti a fiatal, aki viszont szereti. Ez nekem nem lenne zavaró.

Persze, segíts neki.

Elfogadom, és ezt ő is tudja. Nem is félt bevallani, mivel úgy neveltem hogy ez is természetes, és nem szabad másokat ilyen dolgok miatt elítélni.

A párja pedig szinte családtag. Mikor először hazahozta bemutattni, nekem teljesen természetes volt, hogy akkor most egy fiúval állít be.

A homoszexualitását nem fogadnám el. De nem taszítanám el, soha nem hagynám el, hanem mindent megtennék, hogy meggyógyíttassam. Mindenben segíteném, mintha normális lenne.

A homoszexualitás természetellenes, betegség.