El tudnád fogadni, ha a gyereked homoszexuális lenne?

Nem izgatna túlzottan, ha a párja normális :) A szex része meg nem érdekel, ha heteró, akkor sem, csak évdekezzen normálisan.

Igen, sgeítenék, mivel a gyerekem ;)

Hát, kénytelen lennék elfogadni.

Nem örülnék neki, mert szerintem így minden nehezebb lenne neki, és félteném is, hogy ezért mások bántani fogják.

A párját szívesen megismerném.

És szívesen beszélgetnék vele bármiről és tanácsot is adnék, ha kéri.

Már miért zavarna? Első reakcióként lehet magamba dobnék egy feles jaeger-t vagy whiskey-t (illetve őt is megkínálnám vele), de elfogadnám. A szülőnek szerintem az kell legyen a legfontosabb, hogy a gyereke boldog legyen. És ha meleg, akkor mi van? Inkább a látszat kedvéért erőltessen magára egy heteroszexuális (úgymond "normális") életet, és legyen boldogtalan? Ugyan már.

Ugyanúgy segíteném, ha párkapcsolati tanácsot kér. Nyilván szexuális téren nem tudnék neki tanácsot adni, de párkapcsolati téren igen. Ugyanúgy érzelmekről lenne szó. Egymáshoz viszonyulásról, két ember kapcsolatáról. Ezeken semmit nem változtat az, hogy azonos neműek. Bőven meglehetnek azok a párkapcsolati gondok, mint egy heteroszexuális pár esetében. Az meg, hogy a hálószobában mit csinál a párjával, az már nem rám tartozik, ha meleg ha heteroszexuális, tök mindegy.

Persze hogy el, hat a gyerekem. Nyilvan nem akarnek tudni a szexualis reszletekrol (dehat errol hetero parkapcsolat eseten se szokas beszamolni).

Valasztasom nincs, nem mondhatom neki, hogy marpedig lanyom/fiam holnaptol legyel hetero, vagy irgumburgum, ez nem igy mukodik.

Én elfogadnám. Egy szülő számára mindig a gyerek kell, hogy az első legyen. Sokan viszont beleesnek abba a hibába, hogy jó szándékból nagyon sokat ártanak. Amikor a szülő nem elfogadó, a gyereket hibáztatja, elküldené terápiára, megtiltja, hogy a partnerével találkozzon, azzal csak megnehezíti a helyzetet. Persze ahhoz, hogy valaki megfelelően tudjon reagálni egy ilyen helyzetben, fontos, hogy ismerje a gyermekét. Az együttélés sajnos nem feltételezi bármilyen belsőséges kapcsolat meglétét.

Ha 18 évesen elém állna, örülnék neki, hogy megbízik bennem, és megpróbálnék vele elbeszélgetni az érzéseiről.

Nem zavarna, hogy nem heteroszexuális, de azért kellene nekem is egy kis idő, hogy fel tudjam dolgozni az információt és hozzá tudjak szokni a tényekhez. Azután természetesen találkoznék a társával, már csak azért is, hogy tudjam, kivel tölti az idejét.

A saját képességeimhez mérten pedig megpróbálnék neki párkapcsolati tanácsot adni, ha szüksége lenne rá.

Igen el !!

Mert szeretem, mert ő az első és legfontosabb ember az életemben.

És nekem mint anyának az a feladatom szeressem óvjam,támogassam. Teljesen mindegy a szexualitása.!!!

És szerintem ezt egy anya időben észre is venné.:) Még megvallás előtt :) Így lenne ideje feldolgozni. Mert valljuk be azért kellene :)

De mikor vállalunk gyereket önzetlenül kell szeressük.

A barátját igen szívesen megismerném :) Élete része szeretnék lenni, elfogadás és minden megy tovább szépen az életben.!!

És igen természetesen tanácsot is adnék neki,amit megfontol de a döntést mindig neki kell meg hozza :)

Biszexként visszás lenne,ha kitagadnám emiatt,nem? :DDDD

Ezt a hülye beszólást félretéve,akkor is az én gyerekem marad,akár homokos,akár nem,még ha hetero lennék is.Csak majd legyen boldog a párjával.