Mi a véleményetek egy ilyen szülőről? Ti hogy viselkednétek ebben a helyzetben?
Világéletemben tolta édesanyám az orvosit, sokáig akartam én is ezt a hivatást választani, de jött egy fordulópont az életemben és rádöbbentem, hogy engem nem vonz. Ebből óriási vita kerekedett a családban. Most másik egyetemre jelentkeztem anyám óriási felháborodására.
Kiderült, hogy azt hazudta az ismerőseimnek, hogy orvosira mentem. Nyilvánvalóan szégyelli, hogy nem orvos lettem, ez rosszul esik. Ez úgy derült ki, hogy leendő doktornőnek szólítottak. Képzelhetitek hogy égett a pofám. Apámról ne beszéljünk, mert sosem védett meg engem...
Nektek erről mi a véleményetek? Hogyan kezelnétek ezt a helyzetet?
Itt a gyakorin minden lány orvosnak készül vagy a szülei erőltetik, hogy az legyen?
Na jó, legyünk jóhiszeműek, hogy nem kamu a kérdés! :D
Szóval, az illető ismerősnek elmondanám, hogy ez tévedés, én rekreációs menedzsernek tanulok, nem orvosnak (helyettesítsd be a magad szakjával).
Otthon pedig megjegyezném anyukámnak, hogy visszahallottam, hogy hazugságot terjeszt rólam (kifejezetten ezt a szót használnám) és tájékoztattam az illetőt valós helyzetemről.
Semmi indulat, semmi cirkusz nem kell, csak a tények közlése.
Sajnos ez a dolog igaz. Örülnék, ha kamu kérdésként érintené csak az életemet.
Egyébként ennek az az oka, hogy az anyám konzervatív, én meg kései gyermek vagyok. Az ő korában presztízs volt az orvosi/jogi/mérnöki pálya...
Kedves utolsó: hál'istennek világéletemben dolgoztam, még suli mellett is, ahogy bekerültem abba a korba, hogy vállalhatok munkát. A választott szakom, meg hiányszakma... Szóval ez a veszély nem fenyeget... előítéletek lemosása végett...;)
Igazából rohadtul bánt az egész, mert én sosem szégyelltem, pedig lehetett volna mit, a viselkedésükből kiindulva. Megadtam nekik a gyermeki feltétlen szeretet, úgy hogy én voltam a kiszolgáltatott és nem ők - ahogy éppen most csinálják. Legszívesebben leordítanám a fejüket és soha nem beszélnék velük.
Undorító mocsok módon megalázott ezzel az egész hazudozásával.
Én ezt sosem értettem.
Mondjuk mostanában sokat gondolkozom, hogy lehet, hogy én meg "túl laza" vagyok, és nemigen szólok bele a 14évesem döntéseimbe (hozzáteszem, vannak határok, kitűnő tanuló, nem fiúzik, soha nem csapott be, tehát "gondmentes") de lehet, hogy akkor is kéne kicsit jobban terelgetnem....de magamból indulok ki, nekem a szüleim erőszakos irányítgatása pont az ellenkezőjét váltotta ki anno...
Szóval én a sarkamra állnék a helyedben, elmagyaráznám neki, hogy a Te életed és Te nem akarsz orvos lenni, mert ez meg az jobban vonz.
Csak határozottan!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!