Mellém kellett volna állnia a vitában?

Akkor ezt mondd, mielőtt széjjel hagyod a cipődet, és kérd meg őket, hogy erre keressetek valami megoldást.

Egyébként azt, amit az anyukád és a nevelőapád csinált, úgy hívják, hogy nevelés, amit pedig elvártak volna, azt úgy, hogy tisztelet. Nem mondunk olyat szülőnknek (vagy nevelőszülőnknek, lényegtelen), hogy "majd én is megrugdosom, és egálban leszünk", legfeljebb tisztelettudóan elnézést kérünk, majd megkérjük, hogy máskor vigyázzon rá, illetve találjunk rá valami megoldást.

És édesanyádnak valóban nem kell ilyen esetben kiállnia melletted, hiszen most ő a nevelőapáddal együtt felelős a te nevelésedért. Az pedig a nevelés csődje, amikor a szülők elveszik egymás tekintélyét (legalábbis szerintem).

De ettől függetlenül sem neked van igazad a dologban szerintem, mert ha egyszer otthon laksz, akkor az ott érvényes renddel kapcsolatos szabályokat illik betartani. Ezen felül pedig még tiszteletlen is voltál, amivel szerintem már önmagában nem érdemled meg, hogy édesanyád melléd álljon.

Nem tudom, engem így neveltek, számomra ez a normális. (És nem, még csak nem is a múlt században nőttem fel.)

Viszont igazad lehet, hogy nem releváns a válaszom, ha így viselkedsz, akkor valószínűleg téged nem így neveltek, és ezáltal sejthető, hogy anyukád gondolkodása is más, mint az enyém, vagy a szüleimé. Csak gondoltam megvilágítok egy másik aspektust is, amelyikben a felnőtteket, pláne a szüleinket, tiszteljük.

"És édesanyádnak valóban nem kell ilyen esetben kiállnia melletted, hiszen most ő a nevelőapáddal együtt felelős a te nevelésedért."

No meg a lakás berendezéséért. Hogy legyen annyi rakodóhely, hogy mindenki el tudja rakni a holmiját. Ha ezt nem oldották meg, akkor mit pattognak, ha nincs elrakva a cipője?