Nem kellett volna elfogadnunk a pénzt?

Én és öcsém úgy nőttünk fel, hogy anyánk szeszélyeinek voltunk kitéve (folyton megalázott, vert és kínzott minket, féltünk hazajárni stb). Válás után - 7 évvel ezelőtt -, apánkkal maradtunk.

Évekig nem beszéltünk, anya nem keresett minket, gyerektartást pedig soha nem fizetett, a ballagásainkra sem jött el, pedig a család nem rekesztette ki, és főleg öcsémnek esett mindez nagyon rosszul.

Mostanában úgy tesz, mintha rájött volna, hogy vannak gyerekei. Áthív magához sokszor (aztán utolsó pillanatban lemondja, de mindegy), és karácsonyra adott egy-egy ötezrest nekem és a testvéremnek. Elfogadtuk, anyánk pedig megint hívott volna most magához, de öcsém megmondta neki, hogy felesleges, úgyis épp jönni fog hozzá a szerelő vagy rájön, hogy takarítania kell (ezek voltak az ürügyek, zsinórban 5x mondta le a találkozót), úgyhogy köszöni, de nem szervezi át a hétvégéjét emiatt.

Anyánk most ki van borulva, hogy csak a pénze kellett nekünk, hálátlan mocskok vagyunk. Egyébként szerintem ninc ebben semmi rossz, visszakapni nem akarja, mert bevágta a hisztit, de ez a legkevesebbnél is kevesebb, mint ami igazából (legalább törvény szerint) járt volna nekünk, és akkor nem beszéltünk még az olyan megfoghatatlan dolgokról, mint a törődés vagy a szeretet.