Mindenert apámat hibáztatom, soha nem novok fel, és soha nem lépek tovább? 27/N

Anyukamek hamar elváltak. Én 6éves lehettem kb. Apám elvitt magához minden 2.hetvegen.Nagyon hiányzott,és nagyon szerettem.O is szeretett ki is mutatta lelkileg,érzelmileg stb.Egy ideig jó volt minden. Aztán lehettem 8eves kb amikor elkezdett "zaklatni".Mindig fogdosott,simogatott odalent.Megkert hogyha szeretem ne mondjam senkinek.Soha nem akartam Öt bajba keverni ezért nem szóltam.Kesobb csak akkor vett nekem valamit,amikor én is hozza értem stb.Sokszor kertem h ne csinálja,sírtam is Neki,de Ő azt mondta h mindenki csinálja,csak ne mondjam senkinek.Kicsi voltam elhittem.Volt h úgy ébredtem reggel,hogy éreztem h álmomban is piszkált. Egy idő után azt kezdte mondani,hogy mindenki csak így érhet el dolgokat. 12evesen megszakitottam Vele a kapcsolatot 14eves voltam amikor meghalt.Soha senkinek nem meséltem erről,kicsinek elhittem,hogy ez normális,később nem volt szívem egy halottról rosszat mondani.Anyukammal nagyon jó a kapcsolatom,de nincs szívem elmesélni Neki,hogy apám egy gyökér volt.Nem szeretnem h rosszra emlékezzen halála után.Voltam pszichologusnal,sokáig jártam 15-18-ig.Tobb embernél is.Nem jutottunk egyről a kettőre.Ugy érzem az eletem sikertelen.Nem tudom szeretni a férfiakat,felek,hogy lányom lesz,és a parom ezt csinálja majd. Illetve tanultam,normális szakmám van,de eddig egy percet nem dolgoztam benne.Elkezdtem táncolni csak egy lépés volt minden egyéb erotikus munka,de végül nem mentem bele,mert nem szerettem volna,hogy utána rosszabbul érezzem magam.Mostmar szeretnek családot egy férfit akivel ezt megoszthatom,aki megért..De felek. Anyukám amúgy nem látja ezt rajtam,mert sokszor jó kedvem van,rendben vagyok,de vannak hetek/hónapok amikor újra előjön,és akkor csak apámat hibáztatom pedig így már nem lehet.Meg kene bocsájtanom Neki,de nem megy.