Szülők, mennyire normális ez az állapot?

Érthető,hogy a lánynak jobb nálatok,hiszen ha még külön szobája sincs,miért ne lenne jó ott neki.

Külön fürdő,szinte külön élettér.

Oké,hogy az anyagiak nem gond,de azért a lány szülei nem is érdeklődnek a gyerekük felöl,ergo hol eszik,mit evett.

Le kell velük ülnöd beszélni,hogy ez így nem mehet.

De ha eddig nem tetted,akkor várj még pár hetet,ha beindul az iskola,akkor talán magától megoldódik a dolog.

De ha ezek után is minden délután késő estig nálatok lesz,akkor le kell ülni beszélni velük.

A lány szülei mindenképpen iszonyatos gáz emberek!

Először is olyan lányt neveltek, aki nem veszi észre, hogy amit művel, az nagyon durva visszaélés a szülők vendégszeretetével.

Másodszor, mert nem hiányzik nekik a lányuk. Nem zavarja őket, hogy nyáron reggeltől este 10-ig nem is látják. Hogy júliusban jöttek össze, tehát másfél, max. két hónapja és már ezen a nyáron egy hétre odaköltöztették volna a 15 éves (!!!) lányukat a fiú családjához!

A kérdező helyében a korábban írtakon kívül arról is elbeszélgetnék a fiammal, hogy mi a véleménye erről a viselkedésről, erről az életmódról, családi környezetről. Hogy a lány számára ez a természetes.

"Egyébként szoktam érzékelni az ilyen "sugalmazásokat", és olyankor juszt is azt csinálom, amiről tudom, hogy nem tetszik az illetőnek. :)"

Szóval ha valaki nem akar megbántani azzal, hogy a pofádba mondja, hogy zavarod, akkor még ő a hibás és te a jelek ellenére tovább élősködsz ott. Gratulálok. :)

#26

Bocsi, csak most látom, amit válaszoltál nekem.

Pomtosan. Felnőtt emberek tanuljanak meg egyenesen kommunikálni :) nyilván gyerekekkel nem így viselkedek.

Miért lenne bántó őszintén elmondani, ha valami rossz? Ezt a mentalitást gyűlölöm, és nem fogom adni senki alá a lovat azzal, hogy elérhet így nálam bármit. Aki felnőtt agyilag, az ne sunnyogjon, mondja meg nyíltan, hogy mi van.

Erről egyébként előre szólok mindig, nem meglepi, hogy nem veszem észre a célzásokat. :)

Jó, pontozzatok le, aztán sunnyogjatok, szenvedjetek olyan problémák miatt, amiket negyed óra alatt simán meg lehetne beszélni. :) Ugyanezt a mentalitást látom az ismerőseim körében is sokszor, megy a kibeszélés másoknak, a szájhúzogatás, a "mi a baj? - semmi", a frusztráció, a bosszankodás...

Nekem meg nincs bajom senkivel, megbeszélem a gondokat ha vannak, van egy boldog, kiegyensúlyozott életem, játszmázások, másoknak való panaszkodás nélkül.

Ez nem fog megváltozni a 0%-tól, nyugodtak lehettek, hogy nem fogok este sírni miatta. :) Viszont elég elkeserítőnek találom, hogy ez a mai világ, hogy aki őszintén kommunikálna a problémák szőnyeg alá söprése helyett, az egyből le van hurrogva, mert milyenmár. Ide jutottak az emberi kapcsolatok, hogy az emberek nagyrésze nem képes kinyitni a száját, inkább csúnyán néz, meg idegeneket kérdezget egy trollokkal teli oldalon, aztán vagy normális választ kap, vagy nem - vagy beválik, vagy nem.

Számomra hihetetlen, hogy valaki ezektől tényleg azt várja, hogy segít a bajain... hogy ezektől jobb lesz... hogy így lehet boldog életet élni..

Az emberi kapcsolatok halottak, nem csoda, hogy alig van pár ember, aki boldognak mondja magát....

A többiek meg frusztrációjukban nekiesnek az említett boldog embereknek. Dögöljön meg a szomszéd tehene is. :)

Én őszintén remélem, hogy akik lepontoztak, egy nap rájönnek, hogy milyen egyszerű is tud lenni az élet, nem kell taktikázni örökösen, és boldogok lesznek.