Mi volt a legdurvább, legrosszabb bántalmazás, amit a szüleinek csináltak veletek?

Én maximum 1-2 pofont kaptam, meg a seggemre néha, de azokat meg is érdemeltem általában.

Nagyapám már más tészta volt, ha nem csináltam azt amit mondott, akkor bejött, leakasztotta a kutyám pórázát és azzal vert el. Hol a csatos felével, hol a másikkal. Egészen 13 éves koromig próbált "nevelni" minket az öcsémmel, amikor egyszer annyira kihúzta a gyufát (tesóm a földön feküdt és úgy ütötte), hogy elöntötte az agyamat a fos hogy nekimentem és mondtam, hogy megölöm. Azután nem akart nevelni minket.

30N

Apám többször megvert, megtépett, lek*rvázott, egyszer velem fenetett ki egy kést, közben állt a hátam mögött és azt mondta, hogy ezzel fog szíjat hasítani a hátamból. Rettenetes apa, bátyámat se hagyja békén soha, tulajdonképpen nem értem minek akart gyereket. Azt hitte tökéletesek leszünk? *vára tévedett. Rettenetes iskolai éveket okozott nekem.

Szerencsére már nem lakom otthon. Azóta vagyok csak kiegyensúlyozott.

Nekem a szuleim elvaltak mikor kicsi voltam, es en meg a tesoim anyukamhoz kerultunk, aki alkoholista volt es elmebeteg is melle. Hogy mi mindent megcsinalt velunk? Hat azt gondolom hogy a gyermekbantalmazas minden formajat kimeritette.

- Disznoolban eltunk, hiaba takaritottam helyette a lakas borzasztoan nezett ki.

- Nem fizetett nekunk napkozit, (kellett a penz a sorre) igy hol volt mit enni otthon hol nem, csontsovanyak es kornunkhoz kepest kicsik alulfejlettek volunk.

- Szinte sose volt normalis tiszta ruhank, masok levetett kinott ruhait hordtuk, amik rank is kicsik voltak, es neha telen is vekony nyari cuccokat, faztunk bennuk es amiket nagyon ritkan mosott. Emiatt az iskolaban is folyton piszkaltak, leneztek minket, gyerekek tanarok egyarant.

- Semmi hazimunkat nem vegzett, minden a mi dolgunk volt, beleertve ocsem gondozasa is. Sokszor meg nekem kellett fozni is helyette, mert csak fekudt az agyban reszegen. Persze mellette meg elvarta a kituno bizonyitvant, amit persze nem tudtunk teljesiteni, emiatt pedig nap mint nap hallgattuk hogy milyen lustak es ostobak vagyunk.

- Jatekot, szuletesnapi vagy karancsonyi ajandekot soha nem kaptunk (karacsonykor meg arra sem strapalta magat hogy karacsonyfank legyen). Ha netalan iskola mellett nyari munkat valalltunk, a penzt elvette, vagy ha nem akkor kijelentette hogy milyen jo, akkor neki nem kell mar nekunk ruhat vagy tankonyvet venni, mert vegyem meg abbol a penzbol.

-Verbalis bantalmazas. Nap mint nap elmondta hogy milyen lusta buta semmirekello kolykei vannak, akik tonkre tettek az eletet, es semmit nem segitenek neki. (Azok utan hogy minden hazimunkat gyakorlatilag kizarolag mi csinaltunk helyette.) Kesobb nagyobb koromban nap mint nap leku..rvazott, es tobbszor mondta hogy bar meg sem szulettem volna, es miert is nem ment el abortuszra mikor velem volt terhes. Erre azt feleltem egyszer hogy inkabb ment volna el, mire o ezt felelte: meg most sem keso, kossek egy kotelet a nyakamba.

- Fizikalis bantalmazas. Napi szinten veres jo ok nelkul, apro felreertesekert, vagy amiatt hogy nem vegeztuk el helyette a hazimunkat, vagy ha szolt valamiert nem ugrottunk eleg gyorsan. Szijjal, sodrofaval, bottal, vallfaval, a vegen mar okollel, es rugdosas lokdoses hajtepes. Voltak esetek mikor nem mertem tornaoran levetkozni. Mellette fenyegetozott hogy megol ejszaka almunkban minket, es utana magaval is vegez igy ejjel aludni sem mertunk.

- Egyszer elutott egy auto, es nagynehezen haza jottunk utana tesommal, mivel talpra tudtam allni. A sofor pedig eloszor nem allt meg, de aztan utanunk jott, es hazakisert minket. Mentot nem hivott, hazahozott anyamhoz, aki akkor is reszeg es masnapos volt. Senki nem vitt orvoshoz, pedig el volt torve a kulcscsontom, ami magatol gyogyult.

- Erzelmi zsarolas. 15 evesen pedig meguntam es panaszkodni kezdtem, iskolaban, csaladnak mindenkinek. Anyam megtudta, es osszevert, aztan elmondott mindenfele halatlan hazug dognek. Vegul elkerultem tole, utana meg zsarolt erzelmileg, megvart helyeken, es zaklatott hogy hogy tehettem ezt vele. "Elarultad az anyadat!"-mondta, meg hogy miattam most mennyi penztol elesett (nem kapott tobbet utanam csaladi potlekot es tartasdijat) es nem tudja magat meg a tesoimat eltartani - akiket szamomra erthetetlen modon nem vettek el tole - es ok most miattam eheznek.

Felnottkent is barmikor meglatogattam tovabb folytatta a verbalis bantalmazast, erzelmi zsarolast, igy nyilvan egyre ritkabban mentem el hozza. De ezt meg a tagabb csalad vette rossz neven, hiszen "akkor is az anyam". A dolognak akkor lett vege amikor meghalt.

En es a tesoim soha nem tudtuk feldolgozni ezt a traumat, nekem ugy sikerult lezarni a multamat hogy kulfoldre koltoztem, mashogy nem ment volna.

Ez egyebkent a nyolcvanas evekben tortent, amikor meg nem volt ilyen igazabol hogy "gyerek abuzus", vagy ha volt is, csak a legdurvabb latvanyos eseteteket vizsgaltak csak ki. Es barmilyen hihetetlen az anyam diplomas no volt, kivulrol kevesen lattak rajta hogy milyen is o, vagy akik igen, azok ot sajnaltak. "Szegeny harom gyereket egyedul nevelo anya, nem csoda ha neha banataban a pohar utan nyul" - ez volt rola maximum az altalanos velemeny.

Nekem a legtöbb válasz kissé már (morbid) viccesnek tünt. Szinte el sem hiszem, hogy léteznek olyan szülők akik rendszeresen ütik verik a gyermekeiket.

Itt meg olyakat olvasok, hogy ihaj!

A legtöbb történet valóban borzasztó és hihetetlen és az a legborzasztóbb, hogy VALÓBAN vannak ilyen szülők.

Annak, aki nem így nő fel, akit szerető család vesz körbe, annak ez elképzelhetetlen, ahogy a bántalmazott gyereknek az, hogy a család normális esetben a biztonságot jelenti.

Sajnálom az összes hozzászólót és minden gyereket, felnőttet, akinek ilyet kellett átélnie :(

Rendkívül erősek vagytok, hogy ezek után talpra tudtatok állni.

Erősebb pofozás, fenékre véres,rángatás és ilyesmik. Ezek még viszonylag rendben is lennének, de amikor apám röhögve sztorizta, hogy úgy megvert, hogy utána még meddig fájt és sajogott a keze, az már nem oke... Verbálisan mar azután kaptam, hogy verni már kvázi nem mertek. Hogy az én szavam ebben a házban semmit sem ér, senkit sem érdekel hogy nekem mi a véleményem, takarodjak a szobámba és ne pofázzak, miért nem vagyok normális gyerek,velem mennyi baj van, hagyjam már őket békén, ők nem erre vállalkoztak stb... Szüleim tipikusan azok akik a társadalmi elvárás miatt házasodtak és lett gyerekük, ha rajtuk múlott volna akkor szerintem mai napig egy autóban kefélgetnének... 😀

Ennek sajnos meg is van az eredménye, félek a férfiak reakcióitól, tartok minden tőlem 10+ évvel idősebb pasitól, hogy mikor vág szájba ha nem tetszik neki amit mondok vagy felidegesítem. 26 éves leszek de a mai napig meglep ha egy férfi kedves, nyugodt, barátságos, szeretetre képes.