Mi volt a legdurvább, legrosszabb bántalmazás, amit a szüleinek csináltak veletek?

Engem sokszor sarokba szorítottak és felváltva vertek.

Mikor 11 évesen megmondtam nekik, hogy öngyilkos akarok lenni, apám leordított, hogy inkább ő ver agyon, én azt mondtam, verjen csak, erre elkapott, és addig ütött, amíg anyám végül le nem szedte rólam.

17/L

Én nem részletezném annyira...Az iskolában kiközösítettek, egészen érettségiig minden osztályban beszólogattak. A szünetekben elbújtam a Wc-ben, mert senki nem akart velem szóba állni. Időnként beszélgettek velem, de nagyrészt magányos voltam, főleg Általánosban.

A szüleim kapcsolata akkor romlott meg, mikor megszülettünk a bátyámmal nem sokkal, mivel Anyum már ránk is koncentrált... Sokat hiányoltam, mivel Apámnak ha segíteni kellett őt hívta folyton, a barátnőihez is eljárt, hogy ne kelljen otthon lennie.

Apám kiabált rendszeresen az Anyjával (Mamámmal), aki nálunk lakott, elég borzalmas sorsa volt. Még mi sem tudtunk normális szeretetet közvetíteni felé, begubózva éltünk kissé, távolságot tartva az emberektől. Egyszerűbb ruhákat hordtam, szemüveges voltam.

Amikor valakit két oldalról ér támadás, az iskolában és otthon, ember legyen a talpán, hogy még életben akarjon maradni. Mert mindig is egy haszontalan, senkinek éreztem magam. És soha nem megyek pszichológushoz ezzel. Ezt senki nem érthei, és senki nem segít feldolgozni, csak én magam.

Ma már nem ez zavar.

Mivel hívő vagyok bizonyos szempontból, így másképp látom a dolgokat, és igyekszem magam értékelni.

A hozzászólókkal együtt tudok érezni. Nem könnyű az élet.

Amikor kicsi voltam, anya párszor folytogatott, hogy elnémítson. Meg azzal fenyegetőzött, hogy ha nem kezdek el azonnal öltözni, akkor kiugrik az erkélyről, de olyan is volt, amikor azt mondta, hogy bead nevelőintézetbe.

Apa szavakkal szokott bántani, de volt olyan, amikor megütötte a fejem, vagy leköpött.

Ehh, lehangoló ezekre visszaemlékezni. Többet nem szeretnék leírni.:c

21L

Engem csak lelkileg tartott terrorban anyum. Olyanokat mondott hogy megfog engem olni, egyszer ugyis meglatom majd hogy megol, egy senki leszek, megdoglok nelkule, banta hogy megszult, elakart vetetni stb. Volt hogy egesz allo nap ezeket orditozta mikor kicsi voltam. Mindig mindenen olyan ideges hogy remeg az idegtol, csapkod, ordit. Azt mondja minden az en hibam, egy elettelen senki vagyok, miattam nem tud dolgozni menni... (sok-sok eve lusta dolgozni).

Mai napig tart, sajnos ahogy oregszik ugy rosszabbodik a helyzet. Szeretnek innen miharabb elmenni, mert az fix hogy nem fog erdekelni a baromsagai idosebb koraban.

Szinte nincs olyan nap hogy ne vagna hozzam ilyen serto szavakat.

Apám reszeges volt, ahogy hazaért levettte a nadrágszillyát és a hátamat kékre zöldre verte. Neki ez normális volt és élvezte. Ez hetente kétszer történt meg, volt amikor még háromszor is 5 éven keresztül.

10 évesen kezdte, de ha nem engedtem hogy megverjem meg akkor a pincébe zárt két napig, 13 es 14 evesen mar az volta dolgom ha haza jött levetkoztem, lefekudtem az agyra es vert, tiszta vert lettem sokszor.

Anyam nem bannta sokszor ugy szajba vagot hogy fojt a ver a szambol.