A gyerekkori bántalmazás feldolgozható segítség nélkül?

Sziaa hat en is hasonlo helyzetben voltam /vagyok fel dolgozni szerintem nem lehet mert mindig benne marad az ember lelkeben a fajdalom...de lehet ellene tenni csak akarni kell gondolj arra hogy el kell felejteni mert az elet nem csak a szenvedesrol szol.. es ez nem hegyi beszed mert en is voltam hasonlo helyzetben... tudom milyen de a mosolyod legyen a gyilkos fegyver a szuleid elott rossz ilyet irni de naa .. nyis egy uj fejezetet es ne szakits a baratoddal! Elvezd az eletet hissz csak egyszer elsz :) remekem segitettem ha gondolod irj hogy hogy v agy vagy valami :)

Senki se éli gondtalanul az életét. Te is ugyanúgy megérdemelsz egy jó, szerető párt. Nekem szerencsére "csak" lelki terror jutott, én is eléggé a béka feneke alatt volt az önbizalmam, féltem, stb mint te is. És pont a Férjem az akinek köszönhetem hogy túlléptem rajta. Vagy legalább is már elfogadom magamat és elindultam pozitív irányba, próbálok élni is nem csak életben maradni. Nem könnyű neki ezt néha meg is mondja de szeret és segít. Egyszer mondd el neki hogy érzel és mennyire rosszul érintett ahogyan a szüleid bántak veletek, de az öngyilkosságot csak óvatosan, mert ezzel nagy terhet teszel a vállára, hiszen ha véletlenül elhagy és ez téged összetör akkor lelkiismeretfurdalása lesz, ha öngyilkos leszel, hiszen "miatta" lettél, holott nem az ő hibája. Bár ha elmondod és emiatt veled marad inkább és szenved akkor meg te vagy szívtelen. Ezt a gondolatot minél hamarabb el kell hogy felejtsd. Sosem megoldás az öngyilkosság! Ez egy élet, mindenki elé kihívásokat állít, hogy megküzdj velük. Ha győzöl jó, ha nem akkor majd a következő akadályt veszed jobban! Valakinek meg kell hogy nyílj, ha mást nem menj el pszichológushoz vagy középiskolában lennie kéne valamilyen szociális munkásnak, aki meghallgat és megpróbál segíteni anélkül, hogy körbekürtölné a suliban.

"Menjen el"? Minek? És akkor veled mi lesz? "Keressen egy szeretetreméltó embert"? Az, hogy téged vertek, mért jelentené azt, hogy nem vagy szeretetre méltó? A szüleid nem szeretetre méltók, nem te! Felnőttél, ne tedd tönkre a saját életedet, elég, ha az első életszakaszodat tönkretették mások!

Nem kell segítség nélkül feldolgoznod, menj el, és kérj segítséget szakembertől.

Ugyan ez a szituacio. Nekem az segitett hogy minden este lefekves elott arra gondoltam hogy most szornyu az elet de en holnap jobb ember akarok lenni. Sikerult. Elfelejtettem szinte mindent, amit pedig nem azt megertettem. Elfogadom magamat. Sokat segitett hogy a gyerekkori kepeimet elegettem, es jo messzire koltoztem. Ha lesz csaladom valoszinuleg nem fognak semmit tudni a multamrol, mert en is el fogom felejteni a maradek emlekfoszlanyt is. Az a jo az eletben, hogy lehetoseg van a valtozasra. Valtozz es ne felj attol hogy a multad miatt nem lehetsz egyutt valakivel. (Bar most papolok de en is igy voltam mint te. Gyerekkori szerelmemmel nem mertunk osszejonni. Minden nap talalkoztunk, beszelgettunk de vegul megszakito%am a kapcsolatot mert feltem attol amitol te is most. Igy utolag nagy hulyeseg volt. De hat ez van en mar csak papolok :D )

A rövid válasz az, hogy nem, vagy legalábbis nagyon nehezen elképzelhető. Még az sem egyszerű, hogy olyan pszichoterapeutát találj, aki elég képzett, tapasztalt hozzá. A legnagyobb probléma, hogy abból, hogy a fájdalmas élményeket elmondod (és már idáig eljutni sem egyszerű a legtöbb esetben) nem következik be a gyógyulás, sőt… (de abból sem, ha megpróbálod elfelejteni az egészet). Előbb-utóbb a szakemberrel való kapcsolatban is megjelenik a bántalmazásból adódó sérült kapcsolati működés (pl. kímélni akarod magadtól, mint ezt a fiút), ami egyrészt szükséges, másrészt akadálya lehet a gyógyulásnak, ha nem elég felkészült a szakember. Szóval a megfelelő segítség kiválasztása sem egyszerű. Ha már ott tartasz, vagy érdekel (téged, vagy bárkit), le tudok írni néhány szempontot ehhez. Van néhány csoport-módszer, ami szintén elég hasznos lehet. És vannak könyvek is, meg talán önsegítő csoport is létezik (mondjuk ebből a szempontból nagyon nem mindegy, hogy Bp.-en laksz vagy nem, sajnos), vagy ha nem, akkor érdemes lenne szervezni egyet. Szerintem könyvek is vannak, de inkább önsegítő könyvet érdemes olvasni, amit én olvastam, az szakkönyv, azt nem ajánlom, mert azzal, hogy intellektuálisan megérted a problémát, nem kerültél közelebb a megoldáshoz. Ezek jutottak eszembe… Nagyon remélem, hogy jól alakul a kapcsolatod…

Nekem és a testvéreimnek sikerült, azaz úgy mondanám, hogy túlléptünk rajta, de mi ott voltunk egymásnak a bajban. Nem kell szakember nélkül feldolgoznod, nem vagyunk egyformák! Ha úgy érzed, hogy szükséged van külső segítségre, akkor élj vele nyugodtan.