Miért nem hagynak soha a szüleim?

Hosszú lesz a leírás,de kérlek olvasd el.

Amikor megszülettem engem anyám elakart dobni,csak apám lebeszélte róla.

Anyàm mindig bántott engem miközben az apám halálra dolgozta magát.

Szóval soha nem tudott arról,hogy mit tett velem.

Kidobta a játékaimat gyerekként amit apukámtól kaptam(mindig azt mondta én tüntettem el,de egyet eldugtam).

Sokszor kellett a sarokban térdelnem még éjfélkor is amikor másnap iskola volt.

Aztán elváltak.

Én anyámhoz kerültem sajnos.

Neki lett egy új párja a nevelő apám.

Akit nagyon utálok.

Mennék én apámhoz is csak ott meg nem enged apukám párja,de mindegy is.

Mostanság is sokszor adnak pofont ha nem azt teszem amit mondanak.

Sajnos hulla fáradtan elég nehéz kint dolgozni a kertben.

Nem aludjatok.

Igen-igen,jól láttad.

Nem engedi anyám,hogy aludjak.

Mindig felkelt direkt,hogy én nem érdemlem meg a pihenést.

Aztán megint mehetek a kertbe.

De lassan itt az iskola.

Mit tegyek?

Nem járhatok így el.

Múltkor nem időben fejeztem be a kerti munkát(20 percet csúsztam mivel annyira meleg volt,hogy leültem)és amit főztek abból nem ehettem büntetésül.

Nem is értettem,hogy miért nem ehetek abból.

De nem gond.

Csinàltam magamnak szendvicset.

Azután elmosogattam szépen és elmentem zuhanyozni aztán aludni akartam mire nyitódott az ajtó.

Na igen.

Ment a kiabálás,hogy hogyan képzelem.

Annyira elegem volt már de csak annyit bírtam kinyögni megint,hogy sehogy és felálltam és felöltöztem aztán mondtam,hogy átnézem megint.

De nem tudok mit kezdeni.

Félek tőlük.

Jővő aug.-ba költözök a barátomhoz.

Nem maradok itt semmiképp.

De addig hogyan bírjam ki?

Kollégium felejtős mivel nem kapnék pénzt.

Így is a barátom àllta a sok orvost is ahova anyám megint nem vitt.

Műteni kell a térdem mivel iszonyat fájdalmas de így is a kert vár mindig.

Amit megteszek.

Ebbe bele fogok bolondulni addig.