Gyűlöl az anyám, mit tegyek?
22 éves lány vagyok, egyetemistás, most kezdem az első évet mesterszakon.
Sajnos az egyetem mellett csak annyit tudok keresni diákmunkával, hogy a kollégiumot és a kajám épp hogy ki tudom fizetni, viszont emellett nem tudok félretenni. Az egyetemen államilag finanszírozott szakon vagyok, az átlagom eddig még mindig 4,8 felett volt.
De anyámnak ez semmit sem ér. Szerinte csak azért járok egyetemre mert lusta vagyok dolgozni. Ez persze nem igaz, csak kell a diploma ahhoz, hogy azt dolgozhassanak, amit szeretnék. Esélyem sincs elköltözni otthonról, a kollégiumban még nem élhetem le az egész életem...
Ráadásul minden szünet, hétvége amikor haza kell jönnöm arról szól, hogy azt hallgatom itthon, hogy mekkora szar vagyok mindenhez. Anyám olyan mély undorral néz rám kiskorom óta, hogy erre nincsenek szavak. Tényleg ki nem állhat és ezt minden apró gesutusával próbálja közvetíteni felém. A kaját is sajnálja tőlem, szerinte kövér vagyok és ne egyek annyit (165 cm vagyok és 52 kiló). (Anyám egyébként ugyanilyen magas és 90 kg...) Ha ő térít az asztalnál, nekem állandóan "elfelejt" téríteni, ha bármit véletlenül elrontom, elkezd velem ordibálni, olyan szavakat mond, amiket ide nem tudok leírni, mert sérti az oldal alapelveit.
Van 3 öcsém, velük teljesen normális anyám kapcsolata, őket szereti, bármit is csinálnak. Az ikrek 20 évesek, a kisebbik öcsém pedig 15. Nekik tényleg szinte mindent szabad, drága sportokat űznek, amit természetesen anyám fizet és bármilyen hülyeségbe keverednek, rájuk sosem haragszik meg igazán.
Apukám külföldön dolgozik, 3 havonta jön haza néhány napra, szóval ő kimarad ezekből a dolgokból, nem nagyon tud segíteni nekem.
Én már nem bírom, ami itt folyik... Olyan hangnemben beszél velem anyám, hogy legszívesebben felkötném magam. Nem tudom, hogy mit csesztem el ennyire, de mindig is ilyen volt velem, már kiskoromtól fogva. Mi a baj velem? Én már mindent megpróbáltam, de semmi sem jó neki...
Miért kellene hazamenni hétvégékre, szünetekre?
Én is egyetemi kollégista vagyok, de ha akarnám még karácsonykor is lehetnék a koliban. Vállalj munkát hétvégére és ne menj haza, pénzed is több lesz. Ha ilyen jó átlagod volt, biztos kapsz ösztöndíjat, meg ha négyen vagytok testvérek szoctámot. Kollégistaként simán el lehet így lenni.















14-es: biztos, hogy velem van baj, de én már többször is rákérdeztem anyámra és nem válaszolt erre.
Egyébként attól függetlenül, hogy apukám ritkán jár haza, ő is érzi, hogy mi van itt. De legalább nem kell végighallgatnia. Kisebb koromban, (13 éves koromig lakott itthon) többször megpróbált megvédeni anyámmal szemben és mindig az lett a vége, hogy anyám megharagudott rá és hetekig nem álltak szóba egymással.





Ne menj haza koliban ellehet lenni nagyon sok egy napos alkalmi, hétvégi munkák vannak. Mikor apud hazamegy akkor menj te is, am meg azon legyél hogy hogyan törj ki ebből, tanulj tovább, dolgozz,tervezz 22/l
U: én is egyetemista vagyok de csak levelezőn mert főállásban dolgozom, igy szerzek munkatapasztalaltot is és nem hagyatkozom senkire





Dívány.hu Pszichológia lap. Rendszeresen olvasom. Könyveket is megéri venni,előadásra eljárni.
Sok kérdésemre választ adott az oldal. Fiú vagyok. Apám szintén külföld ritka itthonléttel. Elviselhetetlen feleség. Logikus gondolkodást és értelmet mellőző megnyilvánulások stb.
Add a kezébe a ciket minden családtagodnak és győzd meg pszichológus látogatásáról. Neked is jól jönne egy néhány elbeszélgetés szakemberrel.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!