Anyukák, ti is idegbajt kaptatok volna ilyen helyzetben? Mit csináljak, hogy ne én legyek a gonosz szülő, aki tönkreteszi a gyerek vágyát?

# 19 Egy kutyát igenis családtagként kell kezelni. Nem egyszer bebizonyosodott már, hogy ennek a fajnak nem elég csak úgy "lenni". Nem működik, hogy megveszem, kirakom az udvarra, "oszt jóvanazúgy".

Aki ezt nem fogja fel, annak valóban nem kutya való kis kedvencként. Szerencsére vannak alternatívák.

Eleve azt sem értem miért kell egy 7 éves gyereknek kutyát venni? Persze, rá lehet mondani, hogy a gyerek kapta, de attól még a teljes felelősség a szülőké.

A 7 éves gyereknek bőven elég valami kis rágcsáló első kedvencként. Úgyis a szülő gondja lesz az is.

Sokan írták, hogy a kutya maradjon, de a gyerek felelőssége legyen. Emberek, ti normálisak vagytok? Egy 7 éves gyerekről beszélünk. Nem lehet elvárni, hogy egy kis ember, aki még magáért sem tud felelősséget vállalni, vállaljon felelősséget egy másik életért. Vigye sétálni naponta 2-3-szor? Egy 7 éves gyerek? Ne vicceljetek már! Remélem vagy gyereketek van, vagy kutyátok, mert ezekből a mondatokból látszik, hogy nálatok a kettő együtt valóságos katasztrófa lenne.

Persze, jó dolog, ha egy gyerek kutya mellett nőhet fel, ez olyankor a legjobb, ha a kutya már a gyerek előtt is megvolt.

Kisgyerek mellé kölyökkutya csakis akkor, ha a szülő vállalja, hogy mindkettőt nevelni kell, és ez rengeteg időt, és energiát fog igényelni. Enélkül pusztán felelőtlenség az egész.

Ha nem marad a kölyökkutyára elég idejük, akkor úgyis az lesz a vége, hogy lesz egy neveletlen, unatkozó - és ennek eredményeképp romboló- boldogtalan kutyájuk, és lesz két frusztrált felnőtt, akinek nem elég a gyerekneveléssel megbirkózni, de még a kutya is folyton bosszantó dolgokat fog elkövetni.

Apukáról már leírtam a véleményem.

Viszont: attól, hogy a kutya családtag, még nem kell a lakásban tartani, ha van kert is, és teljesen fölösleges örökké a s..ggében lógni (különösen 4 hónapos csecsemő mellett nem kell, hogy bent ugrándozzon). Ahogy a gyerek sem igényel 24 órás, folyamatos foglalkozást, mert a büdös életben nem tanulja meg, hogyan kösse le magát önállóan, értelmes dolgokkal. Egy 7 éves gyerek meg már nem csecsemő, hogy ne lehetne rábízni néhány dolgot a kutyával kapcsolatban. Erősen túl van hájpolva ez az egész.:-) Ha meg nem megy a kutyatartás, mehet vissza a feladóhoz, vagy nagyihoz, 7 éves gyereknek értelmesen el lehet magyarázni, hogy ha ő nem gondozza megfelelően, akkor még nincs itt az ideje, hogy kutyát tartson.

"Ez nem probléma, hanem normális viselkedés !"

Na most akkor tisztázzuk, hogy miről is beszélünk. Számomra a családtagként kezelés azt jelenti, hogy a kutya agyon van ajnározva, puszilgatva, szinte kézből etetik, egy ágyban alszik az emberekkel, ki van nyalva a segge is. Hogy ez normális lenne, azt kötve hiszem, de oké, a te értékrended szerint az. Ez mindaddig oké, amíg nem egy ember kényelmének rovására megy, például a kérdezőére. Nem azt mondtam, hogy ne szeressétek a kutyát, hanem hogy bánjatok vele kutyaként. Kinn van a helye a kertben, mert neki az a jó. Lehet vele játszani, lehet kutyaiskolába járatni, de ne körülöttr forogjon már a világ. De igazából te is leírtad, hogy először a család, utána a barátok, utána a kutya. Na de ez az "emberélet helyett a kutyaélet mentése" ez szánalmas elfogultság számomra.

28-as válaszoló, amiben nagyot tévedsz, az éppen ez: "Kinn van a helye a kertben, mert neki az a jó."

Nem, nem jó neki, ha kizárólag a kertben van kint. Az a kutya, amelyik ki van zárva a házból, sosem kerül annyira közel a családhoz, mint amelyik be is mehet.

Jó esetben eleinte elviszik kicsit sétálni, játszanak vele, és kész. Aztán idővel majd ez is elmarad, mert azt gondolják, olyan jól elvan kint is. Bemennek a házba a kutya pedig a nap többi részében csak várja őket. És nem, ez nem jó neki.

Ha családi ház, akkor legjobb, ha kinti-benti a kutya. Kis hozzáértéssel könnyedén megtanítható neki, hogy mely területeket járhatja be, és melyik tilos. Ha kint rendszeresen (értsd úgy, hogy napi szinten, és nem, ez nem túlzás) le van fárasztva, bent úgy tud viselkedni, mint egy angyal. Tapasztalatból beszélek.

Megfelelő foglalkozás mellett ezeknek a jószágoknak az is elég, ha bent a házban a fekhelyükön nyugton maradva figyelhetik, ahogy az imádott családjuk tagjait figyelhetik, ahogy jönnek-mennek a házban.

Sokkal jobb a családnak is, és a kutyának is, ha a család azt tudja mondani, "együtt élünk egy kutyával", nem pedig azt, hogy "tartunk egy kutyát".

Én anyám kutyaszeretetének hála így nőttem fel, és felnőttként magam is így csinálom.

Ha kipróbálod, megtudod miről beszélek. Így valószínű csak üres szavaknak tűnik a mondanivalóm.