Anyukák, ti is idegbajt kaptatok volna ilyen helyzetben? Mit csináljak, hogy ne én legyek a gonosz szülő, aki tönkreteszi a gyerek vágyát?

Az előző házasságomból van egy fiam, most lett 7 éves. Az apukájával 5 éve nem vagyunk együtt, nekem lett másik férjem.

Tőle van egy 3 éves és egy 4 hónapos kislányom.

Most volt a fiam születésnapja és hónapok óta mondogatja, hogy golden retrivert szeretne. Beszéltünk róla a férjemmel, de én most, amíg ennyire pici a babánk, nem akartam a nyakunkba venni egy kölyök kutyát is, ami szinte olyan, mint egy gyerek (nálunk családtagok az állatok, szóval nem annyival tudtuk volna le a kutyázást, hogy napi kétszer kap enni és 10 percet játszunk vele). Megegyeztünk, hogy Karácsonyig várunk vele. Mondtam a volt férjemnek is, hogy nehogy kutyát vegyen, mert a fiam érdeklődését is ismerem, kb. 2 napig lesz érdekes, utána csak az én gondom lesz. Jó, jó, nem fog kutyát venni.

Erre mégis ideállított csütörtökön egy kölyök golden retriverrel, mert a fiam megígérte, hogy foglalkozik majd vele, felkel hozzá, eteti. Másfél napig volt lelkes, közben mi semmit nem aludtunk az éjszaka... Napközben is végig figyelni kellett rá, esküszöm jobban lefáraszt, mint a két kicsi... Mondták anyukámék, hogy akkor vigyük el hozzájuk a kutyust, úgyis nyár elején vettek egy kölyök vizslát, jól ellennének egymással. Ennek én is örülnék, mert ők is imádják az állatokat, a kiskutya velük alszik, naponta kétszer viszik sétálni, sosem hagyják magára. Mondtam a fiamnak, aki hisztériás rohamot kapott, hogy én gonosz vagyok, nekem ő nem fontos, nem akar itt lakni és ha a kutya megy, ő elköltözik az apjához... Gondolom a férjem mondta ezeket neki, mert mikor kérdőre vontam, hogy miért vett kutyát, mikor megbeszéltük, hogy nem, még neki állt feljebb és akkor is mondogatta, hogy az ő fia ebben a házban nem is számít, legalább tőle kapja meg a rendes törődést. Ja, de fél napnál tovább nem foglalkozik vele, maximum 3 közös óra után hozza haza, mert "lefárasztotta a gyerek".

Most áll a bál itthon, a fiam megsértődött.

Mondtam, hogy szinte a szomszédban lenne a kutyus (anyukámék két utcára laknak), bármikor átmehet játszani, elvihetik együtt sétálni. De nem, semmi nem jó...

Felhívtam a volt férjemet is, ő lerendezte annyival, hogy akkor tegyük ki az udvarra a kutyát, vagy a garázsba és pakoljunk fel mindent, hogy ne tudjon szétszedni semmit és így megvan oldva a problémám, hogy foglalkozni kelljen vele...