Vannak itt olyan lányok, akik nem nem bírják elviselni az anyjukat?

Mi csak megvagyunk egymás mellett az anyámmal, elviseljük hogy egy házban kell laknunk:) Sosem szeretett és ezt nem félt kimutatni, egy csepp anyai ösztön nincs benne, egy darab ölelést nem kaptam tőle egész életemben, bezzeg azt megszámolni sem tudom hányszor mondta hogy bárcsak ne születtem volna meg. Kiskoromban azt hittem velem van a baj, de aztán rájöttem hogy ő mindenkivel ilyen, főleg a családjával. Dolgozni nem hajlandó, a házimunkát is én végzem meg apa, ő csak itthon ül és punnyad egész nap, míg apát van hogy napokig nem látom, mert folyton dolgozik hogy eltartsa a családot.

Ha elkezdek vele beszélni az 5 perc után veszekedésbe torkollik általában, nagyon más a személyiségünk, nekem vannak céljaim, tanulok, dolgozok, mindent meg akarok látni és tapasztalni, míg ő bezárkózik minden értelemben. És hiába segítenék neki, nem akar változtatni. Már rég feladtam hogy segíteni próbáljak, pedig tényleg szeretnék, mert már nem mérges vagyok rá csak sajnálom hogy mérgezi magát ezzel az életmóddal, mert így ő sem boldog, meg a körülötte levők sem. Dehát csak annak lehet segíteni aki engedi:)

Egyébként sok ilyen eset van amikor nem egyezik az ember személyisége az anyukájáéval, nem lehet mit tenni. Vagy alkalmazkodnak egymáshoz, vagy próbálnak zökkenőmentesen meglenni egy légtérben, mást nem tudsz tenni.

Én se tudok vele egy fél óránál többet egy légtérben lenni.

Végtelenül buta, nem csupán arról van szó, hogy nem tudott továbbtanulni, tényleg buta. Rosszindulatú hazugságokat terjeszt rólam, és persze semmi se úgy, ahogy csinálom.

Világ életében kerülte a munkát, már 39 éves kora óta "rokkantnyugdíjas". (Akkor még pénzzel ezt lehetett intézni.) Most persze sír, hogy sosincs pénze. De dolgozni természetesen nem hajlandó.

Egész nap panaszkodik. Mindenért, mindenkinek.

Muszáj betegnek lennie (szerinte, a rokkantnyugdíj miatt), úgyhogy hetente háromszor biztos orvoshoz megy. Mindenféle képzelt betegsége van a méhen kívüli terhességtől (4 éve özvegy) a prosztata megnagyobbodásig.

Nem csak én nem tudom elviselni.

Jaj, sajnálom az eddigi válaszolókat. Nekem jó a kapcsolatom az anyámmal, az apámmal volt rossz.

Viszont legjobb barátnőmnek szörnyű a kapcsolata az anyjával. Iszik, akkor agresszív lesz és zaklatja, cseszteti. Ő is dagadtozza, lecseszi, ha eszik, megalázza mások előtt. A saját nyomorát vetíti rá. A legrosszabb az, hogy engem meg istenít, nyilván azért, mert alig ismer. Amikor ott vagyok nekem kezdi el szidni a lányát, már volt, hogy vitatkozni kezdtem vele. De már nem is voltam náluk jó régen, emiatt.