Anyám folyamatosan szid engem és megaláz. Ahelyett h segítene még inkább belém tipor ha meg szóvá teszem azt mondja nem bírom a kritikát. Mit tegyek?

Elköltöznék én de még csak most végeztem gimnáziumot. És most megyek a pázmány egyetemre tanárnak tanulni. Dikákmeloból esélyem sincs eltartani magamat. A szüleim meg közölték kollégiumot nem fizetnek nekem. Pedig még az egyetemet se kell mert államilag támogatott szakra megyek. De már bánt ez az egész. Ha visszaszolok még ő van felháborodva rám. Nem mondom magamra h tökéletes vagyok. Vannak hibáim. De ő mindenért megszól. Nem támogat semmibe. Azt is elérte anno h akármelyik fiú aki közeledett hozzám ott hagyjon. Látva h milyen ő.... érdekes h mások elött nem mer megszólni csak ha otthon vagyunk vagy a családdal. Irritálja h nem olyan vagyok mint ő. Ő régen vékony, magas nő volt nagyon nőies. De tudja jol h egyáltalán nem rá hasonlítok hanem apumra így amugy is hízásra hajlamos vagyok. A depresszióm azért lett mert meghalt a nagymamám és utána még egy pasi is összetörte a szívemet. De dolgozok azért h lefogyjak tényleg. De még igy is szid. Hazajövök diákmelobol és már megint azt mondja semmi értelmeset nem csináltam. Ugynis ruhaüzletben dolgozom. Rámvágja h bezzeg az apád a 40fokban is kint dolgozik és h az én koromban kukoricát szedett meg ilyenek és utána ment bulizni. Az is irritálja h nem vagyok olyan társasági lény mint ő.

Most lettem 20 pár napja :D 5 évfolyamos gimibe jártam. Első év angol előkészítő volt. 15 voltam mikor elkezdtem a középiskolát :D