Az ilyen emberek miért hiszik, hogy már önállóak?

Mert mégiscsak jobb azt mondani, hogy egyedül él az ember, nem??

Vagy fogalmam sincs. Nekem apukám néha küld 3ezret, mikor nagyon szorult helyzetben vagyok... ami ide is ér a kéréstől számítva 1-2 héten belül...mikor már lényegtelen, hisz addigra éhen is halnék. :D De lelileg nagyon jó, hogy ilyen, hisz neki se könnyű. :)

Én is ismerek hasonló embereket, de ez RÉSZBEN a szülő hibája is szerintem.

Ha az anyuka átjön látogatóba, és elkezd takarítgatni / főzni / pakolászni, akkor nem minden gyerek van úgy nevelve, hogy szóljon az anyjának hogy "hagyjad csak, megcsinálom én!".

Másrészt (bár nem valószínű hogy ez áll a háttérben, de akár ez is lehet) vannak olyan túlbuzgó emberek, mint az én két nagymamám. Ezekben az esetekben nem a gyerek hibája!

Egyik nagymamám olyan világban nőtt fel, ahol dolgozni kellett egész nap, ő is ezt szokta meg, ezért képtelen volt pihenni. Elkezdett mondjuk felmosni, átveszi tőle az ember, hogy "nagymama, pihenjen csak", erre elkezdi söpörni az utcát helyette... Egyszer elmentünk egy első osztályú étterembe, és a tányérokat is elkezdte összeszedni a pincérek helyett. :)

A másik nagymamám meg olyan, hogy ha elmegy az ember az ottani rokonokhoz látogatóba, és épp nem vagyok nála, akkor addig a ruháimat kimossa és kivasalja, a táskámban mindent széttúr, átpakolja a cuccaimat úgy ahogy szerinte rendben vannak, stb. Hiába könyörgök neki tizenéves korom óta, hogy ne tegye, mert az én cuccaimba csak én akarok beletúrni.